2013. június 25., kedd

~19..♥

Sziasztok:) elkészültem az új résszel, ami hát valljuk be megint csak elég sokáig tartott, ugyanis semmi ötletem nem volt. Bevallom, még mindig nincs, szóval ha lenne elképzelésetek, szívesen várom az ötleteket kommentbe, vagy akár facebookon (https://www.facebook.com/anita.magyar.56)
Jó olvasást. :) szeretlek Titeket♥


Az elmúlt egy hét folyamatos munkával és próbákkal telt. Mindenki gőzerővel készült a közelgő koncertekre. Volt, hogy késő este mentünk haza, de ha hihetek a pletykáknak, a fiúk egyik éjjel haza sem mentek, mivel pár órával később jöhettek is volna vissza. A csapat egyre jobban összeszokott. A lányok táncpróbái alatt Greggel ütöttük el az időnket, és új dalokon dolgoztunk, vagy csak éppen beszélgettünk, hogy jobban megismerjük egymást. Sok mindent tudtam meg róla ez alatt a pár nap alatt, és a kezdetleges rokonszenvem csak erősebb lett vele kapcsolatban. Niallal csupán háromszor futottam össze, de ebből kétszer Cassandra is vele volt, ami számomra kész pokol volt. Elégedett, gúnyos vigyorral, lesajnálóan nézett rám, miközben csodásan manikűrözött körmeivel szórakozott, vagy éppen természetellenes szőke haját dobálta. Niall mindvégig kerülte a tekintetemet. Az a lány maga a nagybetűs Gonosz.
Szombat este van, és a szobámban ülve próbálom átgondolni, hogy nem felejtettem-e el elrakni valamit. Tess sokat segített a pakolásban, és néha a kicsi Quinn is átjött a szobámba. Bár ő a pakolás helyett inkább a ruháimat próbálgatta, és a magassarkú cipőimbe „modellkedett”, mégis jólesett, hogy így együtt vagyunk. Tess kitett magáért. Egész nap velem foglalkozott, és ha éppen nem a pakolásban segített, akkor a vacsorát főzte, ami szintén az én kedvencem volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megkedvelem, de ő tényleg csodálatos nő. Ez alatt a kevés idő alatt amit itt töltöttem végre azt éreztem, hogy van egy rendes családom. Egy apám, egy mostohaanyám (aki kicsit sem mostoha) és egy tüneményes kishúgom.

A repülőtéren állva beszélgettem Perrievel és Jade-del. Viszonylag koraiak voltunk, rajtunk kívül még csak a biztonságiak voltak ott, meg néhány táncos, akik már nagyon pörögtek. Én is ilyen voltam régen fellépések előtt.
-Jasy, álmos vagy?-kérdezte Jade mosolyogva.
-Ne már. Ennyire látszik?-nevettem el magam.-Hatkor keltem Quinn sikítozására mert beleragasztotta a rágóját a hajába, és nem engedte az anyjának, hogy kiszedje, ezért el kellett vinni levágatni a haját. Utána egy óra győzködés után, végre sikerült meggyőznöm apát, hogy nem lesz semmi bajom, és hogy hívni fogom. Közben hazaértek a lányok, és Tess ragaszkodott hozzá, hogy még menjünk el vásásrolni, és mindent felpróbáltatott velem, szóval mostanra kész hulla vagyok.-fejeztem be a mai napom elemzését.
-Majd a gépen alszol. Valahogy majd kiütjük a fiúkat, mert mi is pihennénk kicsit.-mondta Perrie.
Lassan kezdett összegyűlt a társaság, és felszállhattunk a magángépre. Kiharcoltam, hogy ablak mellé kerüljek, mellettem pedig Greg ült.
-Nos, ha mindenki itt van, akkor irány Athéén!-kiáltotta el magát Simon, mire mindenki üdvrivalgásban tört ki.
-Lehetne halkabban, valaki pihenni is szeretne.-nyafogott Cassy.
-Ebben az esetben nyugodtan itthon is maradhatsz.-mondta mézes-mázosan Leigh-Anne, mire mi nevetve tapsoltuk meg, Cassy pedig sértődötten fordult Niall felé biztatást várva, de a fiú is épp előtörő vigyorát próbálta visszatartani.

Greg rángatott vissza az álmaimból:
-Szia, álomszuszék.
-Szia.
-Mindjárt leszállunk. Gondoltam szólok.
-Köszi. Mosolyogtam rá álmosan, majd kinéztem az ablakon. Bámulatos volt a kilátás. Athén gyönyörű város. Már most érzem, hogy ez az utazás nagyon jó lesz. És semmi. Ismétlem, semmi nem ronthatja el. Sem Niall, sem az a fruska barátnője.
-Mikor szállunk már le? Fájnak a lábaim.
Na az emlegetett szamár.
-Talán ha nem húsz centis sarkú cipőkben tipegnél állandóan, akkor nekünk sem kéne a hisztidet hallgatni-vetette oda Cassynek Jesy.
Imádom ezeket a csajokat. Rámosolyogtam Jesy-re, ő pedig rám kacsintott.
Miután leszállt a gép kisbuszokkal szállítottak minket a hotelhez, ahol már rengeteg rajongó várt ránk. A két banda és a biztonságiak kint maradtak, mi pedig bementünk lepakolni. A négy lánnyal leszek egy lakosztályban. Kipakoltam a dolgaimat, és mire végeztem, már a lányok is megérkeztek.
-A srácokkal beszéltünk róla, hogy elmehetnénk este valahová.-mondta Perrie.
-A ribanc is jön?-kérdeztem undorodva.
-Valószínűleg igen.
-Akkor én nem.-válaszoltam a kanapéra kuporodva, és a kezembe vettem egy könyvet.
-Na ebből elég legyen.-emelte fel Perrie a hangját, és kikapta a könyvet a kezemből, majd a fürdőszobába rángatott a többi lány meglepett pillantásainak a kereszttüzében.- Mosd meg az arcod. Kisminkellek. Begöndörítem a hajad. Választunk neked egy dögös ruhát, és jól fogod magad érezni.
-De..-kezdtem volna, de félbe szakított.
-Nincs de. Visszaszerzed Niallt. Nem érdekel Cassandra. Megértetted?
-De még mennyire.-vigyorogtam rá. Na tessék. Erre volt csak szükségem. Egy barátnő, aki észhez térít. Nem azért küzdöttem ennyit, hogy egy barbie baba mindent leromboljon. Szeretem Niallt, és vissza fogom szerezni. Szorosan magamhoz öleltem Perrie-t, majd Jesy, Jade és Leigh-Anne is csatlakozott hozzánk, és kezdetét vette egy hatalmas csajos készülődés. Egy visszafogott, mégis dögös barnás sminket készítettek nekem, majd hajsütővel begöndörítették a hajamat. Készen lettek ők is, és kiválasztottuk egymás ruháit. Perrie fehér, Jade pink, Jesy ezüst, Leigh-Anne sötétzöld, én pedig egy fekete ruhát választottam hozzá illő magassarkúval és kiegészítőkkel.

Zayn megcsörgette Perriet, hogy igyekezzünk, mert ők már lent várnak, mi pedig elindultunk hozzájuk, hogy belevessük magunkat az éjszakába.
 

2013. június 23., vasárnap

Nagyon Fontos!!!

Ezt mindenki olvassa végig.
http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html
Nagyon nem örülök ennek az egésznek, de hát mit lehet tenni. Ha elolvastátok, akkor itt tudtok feliratkozni a blogomra:  http://www.bloglovin.com/blog/8594379/be-my-life

Ami az új részt illeti, sietek ahogy csak tudok, de nincs semmi ihletem, és nem akarok megint valami gagyi résszel untatni titeket. Ha valaki tudna ötletet adni, az nyugodtan írjon kommentet, vagy pedig facebookon is megtaláltok.(https://www.facebook.com/anita.magyar.56) Vagy inkább....vegyétek kérésnek:D valaki segíthetne mert mélyponton vagyok:/ szeretlek Titeket :*♥

2013. június 1., szombat

~18..♥

Sziasztook!:) Először is millió bocsánat, amiért ennyi ideig nem volt rész. Az év végi hajtás, plusz egy színdarab, amiben kórussal és tánccal is szereplek minden időmet elveszi, ami sajnos a blog kárára ment. Igyekszem hozni a részeket, de amíg nincs vége a sulinak, nagyon nehezen fog menni. Ez a rész sem lett túl hosszú, de azért próbálkoztam valami értékelhetőt alkotni. Továbbá köszönöm az immár 15 feliratkozómnak is♥ és a kommentelőknek, akik várják az új részeket. Remélem elnyeri a tetszéseteket. 
imádlak titeket♥

Éppen Greg viccein nevettünk, amikor meghallottuk Simon hangját, ami az egész épületet bezengte:
-Kérném a Little mix és a One Direction tagjait, és minden közvetlen velük dolgozót,-sminkes, fodrász, stylist, dalszövegíró, koreográfus és hangtechnikus- hogy legyen a konferenciateremben 5 percen belül. Köszönöm.
Összenéztünk, majd egy vállrándítással mind a hatan elindultunk. Úgy tűnik nem volt elég az az egy találkozás Niallal, pedig örültem volna, ha jó messze elkerülhetem. A sors ellenem van.
-Szóval.-kezdte a mondandóját Simon Cowell, amikor mindenki elfoglalta a helyet. - Ugyebár néhány hónapja szó volt egy közös turnéról, ami még több bevételt jelentene, de egy időre hanyagoltuk a témát. Viszont sikerült leszerveznem egy kisebb koncert körutat a Földközi-tenger menti nagyvárosokban. Tehát, jövő vasárnap, pontosan egy hét és egy nap múlva indulunk. Az első koncert Athénban lesz kedden. Addig várost néztek, pihentek, vagy strandoltok. Mit bánom én, de örülnék, ha nem hajnalban kéne titeket összeszedni holt részegen valami klubban.- fejezte be a mondatát Harryre nézve, mire a fiúk röhögni kezdtek, Harry pedig pimasz vigyorral állta Simon tekintetét.- Utána indulunk Rómába, ahol pénteken koncerteztek. Utána Marseille, vasárnapi koncerttel, és végül Barcelona, ahol csütörtökön léptek fel. És mivel mindkét banda keményen dolgozott egész évben, a Barcelonai koncert után,  pénteken megyünk Mallorcára, ahol lesz két hetetek, hogy kipihenjétek magatokat.-fejezte be Simon a mondandóját, mire mindenki üdvrivalgásban tört ki.
Négy hétig, tehát egész júliusban bejárni Athént, Rómát, Marseille-t, Barcelonát és Mallorcát nagyon jól hangzik. Csakhogy mindezt Niall társaságában tenni már kicsit neccesen hangzott. Ha eddig az volt a bajom, hogy egy nap kétszer is összefutunk, akkor most mit mondjak? Nem beszélve Cassie-ről, aki végig ott lesz, hogy már a jelenlétével is arra emlékeztessen, milyen szánalmas vesztes vagyok.
Perrie megérezte a bizonytalanságomat, és az asztal alatt megszorította a kezemet. Kifelé menet összetalálkozott a tekintetem Louiséval, aki szomorúan rám mosolygott, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Mára végeztünk, ezért mindenki haza indult.
Épp, hogy kiléptem az épületből, mikor valaki utánam kiáltott.
-Elvigyelek?-kérdezte Greg, mikor mellém ért. Elmélyülten néztem barna szemeibe, majd megráztam a fejem.
-Nem köszönöm, inkább most sétálok.-mosolyogva bólintott, majd elindult kocsijához, én pedig haza.
-Na, hogy ment?-kérdezte Tess, mikor hazaérve lehuppantam mellé az asztalhoz. Épp teázott, és nekem is öntött egy csészébe.
-Jól. Bár kicsit megleptek, mikor közölték, hogy jövő héten egy hónapos koncertkörútra megyünk.-mondtam látszólag nyugodtan, persze a hangomból sugárzott az szarkazmus.
-Elmész?-kérdezte döbbenten Tess, és úgy láttam rajta, hogy tényleg sajnálja.
-Úgy tűnik. -sóhajtottam.
-Na mi folyik itt? Csajos ügyek?-jött apa, és mindkettőnknek adott egy puszit.
-Jasy nem lesz itthon egész júliusba.-mondta ki Tess helyettem.
-Tessék?-szaladt fel apa szemöldöke, és ő már nem fogadta olyan jól.-És mégis hol leszel?
-Koncertkörúton a Little mix-szel és a One Direction-nel.- mondtam halkan, mert féltem, hogy ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége. És ahogy sejtettem...
-És ezt mégis hogy gondolod? 16 éves vagy. És nem érdekel, hogy mindjárt 17. Hogy gondolod, hogy csak úgy elengedünk egy hónapra?-nézett rám apa, és láttam, hogy magában őrlődik, hogy most mégis mit tegyen velem. A kamasz kor velejárója.
-Apa, ha tudnád mennyit voltam én egyedül, akkor nem féltenél. Perrie is ott lesz. Ez nem egy olyan társaság ahol bármi bajom esne.-próbáltam javítani a helyzetemen.
-Rendben. De erre még azért visszatérünk.-enyhült meg, nekem pedig egy kő esett le a szívemről. -Viszont most beszéltem anyáddal.-kezdte, nekem pedig az előző kő helyett már egy szikla súlya nehezedett a szívemre.- Hihetetlenül ki volt bukva, de mondtam, hogy ideköltözöl, és végül belement. Persze ha haza akarsz menni, akkor oké.
-Nem. Semmiképp sem akarok hazamenni.-vágtam rá, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Na gyere ide!-tárta szét a karjait, én pedig szorosan magamhoz öleltem, miközben Tess mosolyogva figyelt minket. 
Felbaktattam a szobámba, majd az ajtót becsukva végigdőltem az ágyon, és halkan dúdolgatni kezdtem Miley Cyrus-tól a Stay-t.

„And I love you more than I did before
And if today I don't see your face
Nothing's changed, no one can take your place
It gets harder everyday.”

Egy darabig még bámultam a plafont, majd hagytam, hogy elnyomjon az álom, miközben az arcomon lassan lefolyó könnyek a párnámat áztatták.

2013. május 13., hétfő

1. Díjam:)

Köszönöm  a díjat DreamerGirl-nek:)
Szabályok:
1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni!



1.)
-lassan 11 éve táncolok(akrobatikus rock and roll)
-9. osztályba járok
-imádok olvasni*-* főleg vörös pöttyösöket, de most SzJG-t olvasok:)
-kedvenc színem a narancssárga
-szeretem a kakaós-baracklekváros palacsintát:3
-A középiskola után pszichológiát szeretnék tanulni (lehet, hogy nem így lesz)
-Barna hajam és barna szemem van
-Kedvenc csokim a karamellás és a fehér csokis milka
-ma rántott husit ettem ebédre(nagyon fontos tény rólam:DD)
-azt mondják, hogy finom muffint sütök:)
-imádom a Glee-t. ♥



2.)
-Hány részesre tervezed a blogodat?
Nem gondolkoztam ezen. Addig írom, amíg úgy nem gondolom, hogy ennél többet már nem tudnék írni. Mindenesetre ez nem mostanában lesz:)
-Van olyan film/zene amin sírtál? Ha igen, melyik? 
Film nagyon sok. Imádom a romantikus filmeket, és hát sokszor elbőgöm magam.  Utoljára a Szerencsecsillagon sírtam, előtte pedig a Fogadom-on. Zenén csak akkor szoktam sírni, ha épp olyan hangulatom van. Ez nem mostanában volt, szóval ide most nem sorolok fel:)
-Milyen suliba jársz? 
Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium
-Van kedvenc blogod? Ha igen melyik?
A barátnőmé. Nem elfogultság, de tényleg imádom a történetet, és az írásmódját is:) 
-Melyik számot hallottad utoljára?
Lena Fayre-Belong to you
-Mi/ki inspirál az írásban?
Nino♥  sokszor leülünk beszélgetni, és csak soroljuk egymásnak az ötleteket. Az a legviccesebb, hogy a sajátunkhoz sosem tudunk semmit, de egymáséra mindig van valami gondolatunk:)
-Hogyan lettél directioner? 
Azt hiszem egyik edzésen két barátnőm beszélgetett róluk, aztán megmutatták a WMYB-t, meg mutattak pár képet. Itthon olvastam róluk, néztem videókat, aztán egy tucat képet letöltöttem róluk a telefonomra..nagyjából így:)
-Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban?
Pszichológus szeretnék lenni:)
-Mikor van a névnapod?
Június 2.
-Van valami furcsa szokásod? Ha igen mi?
Nem hinném, hogy van ilyenem:)
-Tumblr vagy weheartit?
weheartit:)...viszont ha a bloghoz kellenek képek, akkor tumblr.


3.)

-Mikor születtél?
-Mit gondoltál, mikor megláttad, hogy neked adom a díjat?
-Van háziállatod?
-Hány testvéred van? Ha van..
-Kedvenc hónapod?
-Mi a kedvenc sorozatod/filmed?
-Ha egy napra bárkinek a testébe bújhatnál, ki lenne az?
-Hányadikos vagy?
-Ki a kedvenc tagod a 1D-ből? Miért?
-Miből merítesz ihletet, mikor az új részt írod a blogodba?
-Játszol valamilyen hangszeren?


4.) Szörnyen sajnálom, de nem tudok 11 írót felsorolni, mivel nem olvasok ennyi blogot, így csupán a három legjobbnak küldeném a díjat. Ezer bocsi..

domii. †

           Jennifer Meyer
           Nino

2013. május 2., csütörtök

~17..♥


Sziasztok:) ez lenne az új rész:) nem túl nagy szám, de remélem lesz olyan, akinek elnyeri a tetszését. Néhány kominak még mindig nagyon örülnék
Ezt az oldalt egy barátnőmmel kezdtük. Tudtok kritikákat kérni, nem csak 1D-s blogokról:)http://criticsfromtheparadise.blogspot.hu/
.Jó olvasást:*


-Anya küldött, kész az ebéd.-szólt bátortalanul az előttem álló kislány. A padlót nézte, miközben egyik lábáról a másikra állt. Láttam rajta, hogy össze van zavarodva, hiszen látta, hogy sírtam.
-Máris megyek-küldtem felé egy halvány mosolyt, majd együtt lementünk az étkezőbe. Apa az asztalnál ült. Adtam egy puszit az arcára, majd én is leültem egy szabad székre. Tess behozta a konyhából az ételt, és mind a négyen nekiláttunk.
Ebéd után segítettem elmosogatni, majd egy füzettel, és néhány ceruzával a kezemben kimentem az udvarra. Az udvar hátsó, eldugottabb részéhez érve megpillantottam egy hintaágyat. Mindig is szerettem volna egyet, de nem kaptam. Lerogytam a puha párnára, ami rajta volt, majd a lábammal óvatosan mozgatni kezdtem a hintát. Mikor megtaláltam a megfelelő sebességet felhúztam a lábam, és törökülésben elhelyezkedve rajzolni kezdtem. A körülöttem lévő virágok illata elbűvölt, és a telefonomból szóló halk zene is segített abban, hogy végre teljesen sikerüljön megnyugodnom.
Úgy fél órával később megszólalt a telefonom. Dünnyögve ültem fél, és tartottam a készüléket a fülemhez.
-Mondd, Perrie.-szóltam bele.
-Szia. Nagyon nagy kérés lenne, hogy gyere a kiadóhoz? Fel kéne vennünk a számot, és jó lenne ha ott lennél.-mondta Perrie, és éreztem a hangján, hogy bánja, hogy be kell rángatnia dolgozni.
-Semmi gond. Ott tali.-letettem a telefont, és bementem a házba. Apát a nappaliban találtam egy sportújságot olvasva.
-Apa, el tudnál vinni a Syco Kiadóhoz?-kérdeztem kiskutya szemeket meresztve.
-Minek? Nem kéne még pihenned?-nézett rám felhúzott szemöldökkel, mire én megráztam a fejem.
-Fel kell venni a dalt. Fontos, apa. Kérlek.
Sóhajtott egy nagyot, majd felkapta a kocsikulcsot, és útnak indultunk.
Beérve az épületbe felmentem a harmadik emeletre, majd beléptem ugyan abba a stúdióba, ahol a múltkor megmutattam nekik a dalt. Greg a hangtechnikát bütykölte, a négy lány pedig a kanapén ült.
-Na kezdhetjük?-ültem le e zongorához, a lányok pedig bevonultak a mikrofonok mögé.
Nehezemre esett elhinni, hogy ez a szerelmes szám csupán néhány napja íródott, és hogy az óta hogy megváltoztak a dolgok. Semleges arccal játszottam a hangszeren, és a gondolataim többször is elkalandoztak.
-Szerintem tartsunk szünetet.-szólt Greg, és aggódva nézett rám.-Minden rendben van?
Megráztam a fejemet, majd mélyeket lélegeztem.
-Elmegyek a büfé. Ki kér kávét?-kérdezte Jade, mire felsoroltuk a kívánságainkat.
-Leültem Perrie mellé a kanapéra, és a fejemet az ölébe hajtottam, míg ő a hajamat simogatta. Nem szólt senki egy szót sem. Tudták mi a bajom. Nem sokkal később Jade ijedt arccal tért vissza.
-Itt van a 1D. Most láttam Niallt.- mondta, mire mindenki rám kapta a tekintetét, hogy vajon mit reagálok. Felugrottam és kirohantam a teremből, míg el nem értem a hátsó kijáratot. Kiléptem a friss levegőre, és leültem egy székre. Felhúztam a lábaimat, és akaratom ellenére sem tudtam gátat szabni annak a néhány könnycseppnek, ami kigördült a szememből. Néhány másodperccel később nyílt az ajtó, és megláttam Niallt. Nem lepte meg, hogy ott talál. Sőt, inkább úgy látszott, mintha pontosan tudta volna, hogy itt leszek. Nem szóltam egy szót sem. Felálltam a székből, és vissza akartam menni. Nem bírtam egy légtérben lenni vele, ez túl sok volt.
-Jasy, várj.-hallottam meg a hangját, mire hátrafordultam. Látta a könnycseppeket a szememben, és a torkán akadt a szó.
Szomorúságot, és mintha megbánást is láttam volna a szemében, de ez engem nem érdekelt. Bánja is. Jól teszi. Egy pillanatra meg mertem volna esküdni, hogy az ő szeme is elfátyolosodott, de elfordítottam a tekintetemet és az ajtóhoz mentem. Próbáltam kinyitni, de az zárva volt.
-Ezt te csináltad?-meredtem rá dühösen.
-Esküszöm, nem.- szabadkozott, majd ő is megpróbálta kinyitni, nem több sikerrel.-Lehet, hogy csak belülről nyílik.
-Remek. -majd' szét robbantam az idegességtől. Háttal állt nekem, én pedig szomorúan, de vágyakozva néztem az irányába. Bosszantó volt, hogy még csak meg sem próbálta megmagyarázni a kialakult helyzetet köztünk. Mintha teljesen természetes lenne, hogy megcsal.-Van nálad telefon?
-Bent maradt.-mondta halkan. Remek, akkor itt maradtunk teljesen egyedül, a felhőket nézve esni fog, és még csak értesíteni sem tudunk senkit.
Sóhajtva nekidőltem a falnak, és lecsúsztam a térkőre. Tépkedni kezdtem a füvet, mintha ennél jobb dolgom nem is lenne. Pedig csak próbáltam elterelni a figyelmemet arról, hogy milyen szánalmas ami köztünk folyik. Niall elindult megkerülni az épületet, de alig egy perc múlva visszajött:
-Arra sem tudunk kimenni.
Lehuppant mellém a földre, de megtartotta a kellő távolságot. Hát persze. Nehogy Cassandra féltékeny legyen.
-Nézd Jasy, én..-kezdte a mondandóját. Reméltem, hogy végre megkapom a választ a kérdéseimre, amik napok óta gyötörnek, de megint csalódnom kellett. -áhh felejtsd el.
Felállt mellőlem, majd arrébb sétált, és háttal nekem megállt. Könnyek mardosták a szememet. Letöröltem őket, majd mélyeket lélegezve az ajtóhoz mentem, és dörömbölni kezdtem rajta. Hosszú ideig semmi nem történt, majd hirtelen kinyílt az ajtó, és megláttam Greget. Nagyon sóhajtottam, ő pedig magához ölelt.
-Mindenki téged keresett.-dörmögte a fülembe.
Éreztem, hogy Niall minket figyel, de szándékosan nem néztem arra. Szorosan Greghez bújtam, és az arcomat a mellkasába temettem. Perrie futott le a lépcsőn, majd a nyakamba ugrott.
-Aggódtam érted. El sem tudtuk képzelni hol vagy.-szólt barátnőm, majd amint átnézett a vállamon meglátta a személyt, aki ezekben a kínos percekben a társaságom volt. Én is hátranéztem. Niall zsebre tett kézzel állt, és a földet figyelte.
-Gyere, menjünk.-karolta át Perrie a vállamat, majd Greggel a hátunk mögött otthagytuk Niallt, és visszamentünk a stúdióba.

2013. április 24., szerda

~16..♥


Sziasztok:) Bocsánat, hogy ennyi ideig tartott, míg összetákoltam ezt a részt, de mentségemre szóljon, hogy rengeteg dolgom volt az elmúlt héten. Német verseny, szülinap, iskolai project stb. De a jó hír, hogy végre kész van. Hihetetlenül örültem az újabb rendszeres olvasóknak. Köszönöm nektek♥ Kérnék szépen néhány komit:)
Jó olvasást:) Csók a szívetekre:D♥

-Kicsim. Ébredj.-keltegetett apa a vállamat bökdösve. Lassan kinyitottam a szemeimet, majd a kezemmel megdörzsöltem azokat. Rámosolyogtam apára, majd ránéztem a mellette lévő félénk kislányra.
-Szia.-szóltam hozzá-Jasy vagyok. Te biztos Quinn, ugye?-kérdeztem, mire bólintott, és bár nagyon félénken, de visszamosolygott rám. Haladunk.
-Gondoltam beugrunk még így iskola előtt. Hoztunk neked kakaós csigát.-mondta apa, és átnyújtott egy papírzacskót.
-Köszönöm.-vettem el tőle a még meleg péksüteményt. Isteni illata volt.
-Jázmin, nekünk most mennünk kell, de később még bejövök hozzád.-köszönt el egy puszival apa, és Quinn is integetett a kis kezével. Kiléptek az ajtómon, pont mikor a nővér behozta a reggelimet, de mutattam neki a kakaós csigát, ezért ki is vitte.
-Hogy érzi magát, kisasszony?-kérdezte az orvosom, úgy negyed órával később, mikor benézett hozzám.
-Semmi bajom. Néha még szúr a mellkasom, de más gondot nem érzek.-feleltem neki mosolyogva, hogy ezzel is megerősítsem az előbb mondottakat.
-Mi sem észleltünk semmi olyat, ami szükségessé tenné, hogy továbbra is bent tartsuk, ezért ha Önnek megfelel, még ma hazamehet.-szólt az orvos felnézve a papírjaiból.
-Az nagyon jó lenne. Köszönöm szépen.-mondtam boldogan. Örömmel töltött el, hogy végre itt hagyhatom ezt a nyomasztó helyet, és végre egy családiasabb környezetbe kerülök. Olyanba, amibe már évek óta nem volt részem.-Doktor Úr, megtenné, hogy felhívja az apámat? Az én telefonom tönkre ment a víz miatt.
-Természetesen. Addig is ha bármire szüksége van, értesítsen egy nővért, vagy pedig engem is hívhat.
-Köszönöm szépen.-szóltam utána, mielőtt még kilépett volna az ajtón. Óvatosan kimásztam az ágyból, ügyelve fájós testrészeimre. Megmozgattam elzsibbadt lábaimat, és nekiálltam felöltözni. Nem volt túl sok ruhám. Perrie hozott be tegnap néhányat a sajátjából, mivel csak ma tud elmenni a többi holmimért a fiúk házába. A fiúk. Mintha tüskéket bökdösnének a szívembe, olyan fájdalommal kezd eluralkodni rajtam újból a felismerés, hogy valójában mi is történt. Leültem a süppedős ágy szélére, és hagytam, hogy könnyeim végigfolyjanak az arcomon, le a számon, és az államról le az ölembe. Mintha az összes lelkesítő beszéd, amit magamba mormoltam, hirtelen semmissé vált volna. Ez nem egy olyan dolog ami csak úgy elmúlik, vagy feledésbe merül. Idővel talán igen, de még nem. Letöröltem a könnyeimet, és pont a kezembe vettem a Perrietől kapott mackót, mikor barátnőm betoppant.
-Hogy vagy Jasy?-ült le mellém, a fülem mögé simított egy szemembe lógó hajtincset.
-Egy fokkal jobban.-válaszoltam kurtán, majd megvontam a vállam.
-Elhoztam az összes cuccod. Lenn vannak a kocsiban.
-Otthon volt?-nem kellett egyebet mondanom, ő is, és én is tudtuk, hogy kiről van szó. Megrázta a fejét. -Talán jobb is, hogy nem. Még a végén nem bírtam volna türtőzteti magam, és bemosok neki egyet.
-Kíváncsi vagyok, milyen lesz a légkör apáéknál.-szóltam elgondolkozva.
-Tényleg, mikor mész?
-Az orvos állítólag már felhívta, hogy jöhet értem.-válaszoltam, és elraktam a maradék cuccomat is a táskámba.
-Felhívom. Majd én elviszlek.-mondta, és kiment a szobából, hogy beszéljen az apámmal. Úgy negyed órával később már Perrie kocsijában ültünk, és a rádiót hallgattuk. Nem szóltunk egy szót sem. Kifelé bámultam az ablakon, és figyeltem, ahogy a fák elsuhannak mellettünk. Bármerre néztem, mindig felfedeztem dolgokat, amik valamilyen módon Niallra emlékeztettek. Egy nyugodt lakóparkhoz értünk, legnagyobb örömömre jó messze a fiúk városrészétől, de viszonylag közel Perriehez. Barátnőm még egyszer ellenőrizte a címet, majd megállt egy szép mályva színű ház előtt. Láttam, ahogy valaki elhúzza a függönyt, majd néhány másodpercen belül, egy körülbelül 30-as éveiben járó mosolygós nő jelent meg az ajtóban. Kiszálltunk az autóból, majd a holmimat felkapva odamentünk hozzá.
-Szervusz. Úgy örülök, hogy végre megismerhetlek.-adott két puszit az arcomra, majd Perriet is köszöntötte. Igazán barátságos nőnek tűnt.
-Én is nagyon örülök.-mosolyogtam rá, majd bementünk a házba. A berendezése nagyon modern, és ízléses volt. Felmentünk az emeletre, majd Tess megállt egy fehér ajtó előtt, amin a Jasmine név állt díszes betűkkel. Benyitottam az ajtón, és elállt a lélegzetem.


 Nagyrészt minden halvány rózsaszín volt, ami nagyon tetszett. A szoba közepén egy francia ágy állt. Beljebb mentem, és megláttam a fal mellett, egy gyönyörű, fényes fehér zongorát.
-Tess, ez csodálatos! Köszönöm szépen.-öleltem meg, ő pedig boldogan mosolygott, látva, hogy mennyire tetszik az alkotása. Leraktuk a bőröndjeimet a szekrény elé, majd Perrienek próbálni, Tessnek pedig főzni kellett mennie. Egyesével kipakoltam a ruháimat, majd lefutottam a konyhába. Tess sürgött forgott. Egyszer a szakácskönyvet nézte, majd a serpenyőben kevergetett valamit, majd egy másodperccel később már a sütőben sülő süteményt nézte.
-Tess, mit segítsek?-kérdeztem a hajamat felkötve.
-Ne butáskodj! Te vendég vagy.-kezdte, de amint meglátta elszánt arcomat, így folytatta: -Esetleg meghámozhatnád a krumplit.
Nekiláttunk a munkához, és közben nagyon jól elbeszélgettünk. Az idő gyorsan telt, és lassan elkészült az ebéd.
-Ha gondolod, menj fel átöltözni, nem sokára megjön David és Quinn.-szólt Tess, én pedig mint egy szófogadó jó kislány felszaladtam a szobába, és beálltam a ruhás szekrény elé, kiválasztottam a ruhámat, és felöltöztem.



Épp az okkersárga kardigánomat kerestem, mikor a kezembe akadt a ruha, amit az első randinkon viseltem. A csodálatos vacsora, a gyönyörű kilátás, a romantika és a felejthetetlen első csók. Leültem a zongora elé, és könnyeimet visszafojtva énekelni kezdtem az egyik kedvenc dalomat, aminek a szövege tökéletesen illett az érzéseimhez. Az élet iróniája.


Leütöttem az utolsó hangokat, és összeroskadva ültem a széken. Halk lépteket hallottam, majd megláttam az ajtóban Quinn félénk, aggódó arcát.

2013. április 14., vasárnap

~15..♥




-Jázmin! Jázmin, csillagom mondj valamit!-hallottam egy hangot de nem jutott el a tudatomig. Szörnyű fájdalmat éreztem a mellkasomban, ami lassan az egész testemre kiterjedt. Majd hirtelen minden az eszembe jutott. Hiszen én lezuhantam egy hídról. Hogyan lehetek még életben? Próbálkoztam, hogy kinyissam a szemeimet, de sehogy sem sikerült. Csupán halk nyögéseket adtam ki. Ezzel próbáltam tudatni az ott lévő aggódó személlyel, hogy életben vagyok. Még hallottam a mentő szirénáját, majd minden újra elsötétült.

Bíp, bíp, bíp. A kórházi gépek monoton csipogása irritálóan hatott rám. Sikerült kinyitnom a szemeimet, és a kezemet is fel tudtam emelni, de amint megpróbáltam felülni, a fájdalomtól rögtön visszaestem. Egy nővér futott be a szobámba.
-Kisasszony, kérem maradjon fekve. Önnek most nem szabad mozognia.-hordott le, majd távozott a szobából, és pár perccel később egy hosszú fehér köpenyes, 50 körüli szakállas orvos váltotta fel.
-Hogy érzi magát?-kérdezte barátságosan.
-Nem túl jól.-próbáltam válaszolni, de a torkom teljesen ki volt száradva, így csak krákogni tudtam. Az orvos felém nyújtott egy pohár vizet, majd újból válaszoltam.-Nem jól. Milyen sérüléseim vannak, Doktor Úr?
-Úgy látjuk semmi komoly, viszont elég nagy sebességgel csapódott a vízbe. Valószínűleg ezért szúr a mellkasa. Ez pár napon belül elmúlik. Remélem tudja, hogy hatalmas szerencséje volt. Ha az apja nem húzza ki magát, akkor most nem beszélgetnénk.
-Az apám?-szemeim kiguvadtak, és talán még a szám is tátva maradt. -Hogy került oda?
-Látta Önt lezuhanni, kölcsön kért egy csónakot és kihúzta magát. -mondta a doki.-Az óta a folyosón szobrozik, szeretne bejönni, de amíg nem ébredt fel, nem engedtük neki. Vigyázzon a hirtelen mozdulatokkal.-szólt majd kilépett az ajtón, ahol rögtön megjelent az apám. Láttam rajta, hogy nagyon megviselte az ügy.
-Jázmin.-ült le az ágyam szélére, és apró kezemet az övébe fogtam.
-Köszönöm apa.-néhány könnycsepp gördült ki a szememből. Ez az ember beugrott értem a Temzébe, és kimentett onnan. Nem érdekeltek a régi stiklijei. Új életet kezdtem, és ebbe belefér egy új esély is.-Szeretném ha rendeződne a viszonyunk.
-Én is kincsem. De áruld el, ki volt az a lány veled?-nézett rám fürkésző tekintettel. Egy másodperc töredéke alatt villantak fel az elmémben a látott képek. Ahogy Niall és az a lány csókolóznak. Keservesen zokogni kezdtem. A fejemet apa ölébe hajtottam, aki óvatosan simogatta a hajamat, miközben a fülembe súgott.
-Minden rendbe jön. Ígérem. Nálam bármeddig maradhatsz.
Eltartott egy ideig mire sikerült megnyugodnom.
-Felhívom Tess-t, hogy mire haza jöhetsz rendezze be neked a szobát.-mosolygott rám, én pedig viszonoztam a gesztust.
-Tess? Igen. Még mindig a kórházban. Igen már felébredt, jól van.-hallottam ahogy apa válaszolgat a telefonba.-Szeretném ha hozzánk költözne. Be tudnád neki rendezni a vendégszobát. Rendben. Köszi. Én is. Szia.
-Örül, hogy nálunk fogsz lakni. Ahogy őt ismerem holnapra kész lesz a szoba.-nevette el magát.
-Apa, van másik gyereked?-kérdeztem érdeklődve. Mindig is szerettem volna egy kis tesót, de nem volt rá lehetőség.
-Van egy hét éves kislányom, Quinn. Várj, mutatok róla képet.-elővette a pénztárcáját, és mutatott egy fekete fehér fotót róla.


-Nagyon aranyos.-mosolyogtam a képet nézegetve. -Hasonlít rád.
-Igen, azt mondják a szeme az enyém. Rólad is mindenki ezt mondta.
-Igen.-válaszoltam, majd odabújtam hozzá.
-Édesanyád hogy hogy nincs veled?
-Összevesztünk. Hagytam egy levelet, és eljöttem otthonról. Az óta nem beszéltünk.
-Holnap felhívom, hogy tudja velem vagy. Rendben?-nézett rám.
-Rendben.-forgattam meg szemeimet, majd jobban körülnéztem a szobában, hiszen eddig még nem volt rá alkalmam. Makulátlanul fehér, és teljesen üres.
-Apa, felhívhatnám az egyik barátnőmet?-kérdeztem tőle, mivel az én telefonom elázott. Oda adta a mobilját, én pedig beírtam Perrie számát. Azt mondta azonnal indul.
-Szivem, nekem most el kell mennem Quinn-ért az iskolába. Szeretnéd, hogy utána behozzam, vagy majd ha haza jössz találkoztok?
-Ahogy ő szeretné.-válaszoltam neki.
-Oké. Nem biztos, hogy ma már be tudok jönni, de azért megpróbálok. Szia kincsem.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia.-szóltam majd kiment az ajtóm.

Tíz perc tétlen falbámulás után valaki kopogtatott az ajtómon, majd egy kéz jelent meg, kezében egy plüssmacival.


-Itt találom Jasy hercegnőt?-kérdezte brummogó hangon a titokzatos látogatóm, mire kuncogni kezdtem.
-Gyere be Perrie.- szóltam, mire ő vigyázva a hatalmas lufihalomra, amit hozott beljebb lépett. Az én dilis barátnőm elővett két tábla csokit, majd leült az ágyam mellett lévő székre.
-Mesélj el mindent a legelejéről. A telefonba nem sok mindent tudtam meg.-nézett rám aggodalmas arccal, én pedig elmeséltem neki a történteket az elejétől a végéig.
-Azt hiszem tudom ki volt az a lány.-gondolkodott el Perrie, mikor végeztem.
-Ki?
-Cassandra. Niall exe.-mondta fejét rázva. Bólintottam, hogy megértettem, de nem akartam semmit sem hozzá fűzni. Niallnak ő kell. Én meg mehetek a süllyesztőbe. Hát ahogy akarja. Idővel majd túl lépek rajta. Addig is írok egy halom szomorú szerelmes dalt a lányoknak. Az talán segít.
-Nem akarok találkozni Niallal. Apánál fogok lakni.
-Majd én elhozom a cuccaid.-mosolygott rám biztatóan, és megszorította a kezem.
-Köszönöm. -mondtam, majd kibontottuk az egyik tábla csokit. Kicsit nehezemre esett lenyelni, de ki nem hagytam volna az élvezetet amit a csoki tud okozni. Elbeszélgettünk még egyéb dolgokról. Éreztem Perrien, hogy próbálja minél jobban elkerülni a Niallos témát, hogy ne okozzon vele fájdalmat. Ennek ellenére csak is ez járt a fejemben. Kezdett későre járni az idő, így Perrienek muszáj volt mennie. Megígérte, hogy holnap behozza a cuccaimat, és amennyi időt csak tud, itt lesz velem, hogy ne unatkozzak, valamint szerette volna megismerni apát is. Újból egyedül maradtam. Tíz óra körül még bejött egyszer az orvos, hogy megnézze, rendben vagyok-e, majd magamra hagytak, én pedig álomba szenderültem.