~17..♥

Sziasztok:) ez lenne az új rész:) nem túl nagy szám, de remélem lesz olyan, akinek elnyeri a tetszését. Néhány kominak még mindig nagyon örülnék
Ezt az oldalt egy barátnőmmel kezdtük. Tudtok kritikákat kérni, nem csak 1D-s blogokról:)http://criticsfromtheparadise.blogspot.hu/
.Jó olvasást:*

-Anya küldött, kész az ebéd.-szólt bátortalanul az előttem álló kislány. A padlót nézte, miközben egyik lábáról a másikra állt. Láttam rajta, hogy össze van zavarodva, hiszen látta, hogy sírtam.

-Máris megyek-küldtem felé egy halvány mosolyt, majd együtt lementünk az étkezőbe. Apa az asztalnál ült. Adtam egy puszit az arcára, majd én is leültem egy szabad székre. Tess behozta a konyhából az ételt, és mind a négyen nekiláttunk.

Ebéd után segítettem elmosogatni, majd egy füzettel, és néhány ceruzával a kezemben kimentem az udvarra. Az udvar hátsó, eldugottabb részéhez érve megpillantottam egy hintaágyat. Mindig is szerettem volna egyet, de nem kaptam. Lerogytam a puha párnára, ami rajta volt, majd a lábammal óvatosan mozgatni kezdtem a hintát. Mikor megtaláltam a megfelelő sebességet felhúztam a lábam, és törökülésben elhelyezkedve rajzolni kezdtem. A körülöttem lévő virágok illata elbűvölt, és a telefonomból szóló halk zene is segített abban, hogy végre teljesen sikerüljön megnyugodnom.

Úgy fél órával később megszólalt a telefonom. Dünnyögve ültem fél, és tartottam a készüléket a fülemhez.

-Mondd, Perrie.-szóltam bele.

-Szia. Nagyon nagy kérés lenne, hogy gyere a kiadóhoz? Fel kéne vennünk a számot, és jó lenne ha ott lennél.-mondta Perrie, és éreztem a hangján, hogy bánja, hogy be kell rángatnia dolgozni.

-Semmi gond. Ott tali.-letettem a telefont, és bementem a házba. Apát a nappaliban találtam egy sportújságot olvasva.

-Apa, el tudnál vinni a Syco Kiadóhoz?-kérdeztem kiskutya szemeket meresztve.

-Minek? Nem kéne még pihenned?-nézett rám felhúzott szemöldökkel, mire én megráztam a fejem.

-Fel kell venni a dalt. Fontos, apa. Kérlek.

Sóhajtott egy nagyot, majd felkapta a kocsikulcsot, és útnak indultunk.

Beérve az épületbe felmentem a harmadik emeletre, majd beléptem ugyan abba a stúdióba, ahol a múltkor megmutattam nekik a dalt. Greg a hangtechnikát bütykölte, a négy lány pedig a kanapén ült.

-Na kezdhetjük?-ültem le e zongorához, a lányok pedig bevonultak a mikrofonok mögé.

Nehezemre esett elhinni, hogy ez a szerelmes szám csupán néhány napja íródott, és hogy az óta hogy megváltoztak a dolgok. Semleges arccal játszottam a hangszeren, és a gondolataim többször is elkalandoztak.

-Szerintem tartsunk szünetet.-szólt Greg, és aggódva nézett rám.-Minden rendben van?

Megráztam a fejemet, majd mélyeket lélegeztem.

-Elmegyek a büfé. Ki kér kávét?-kérdezte Jade, mire felsoroltuk a kívánságainkat.

-Leültem Perrie mellé a kanapéra, és a fejemet az ölébe hajtottam, míg ő a hajamat simogatta. Nem szólt senki egy szót sem. Tudták mi a bajom. Nem sokkal később Jade ijedt arccal tért vissza.

-Itt van a 1D. Most láttam Niallt.- mondta, mire mindenki rám kapta a tekintetét, hogy vajon mit reagálok. Felugrottam és kirohantam a teremből, míg el nem értem a hátsó kijáratot. Kiléptem a friss levegőre, és leültem egy székre. Felhúztam a lábaimat, és akaratom ellenére sem tudtam gátat szabni annak a néhány könnycseppnek, ami kigördült a szememből. Néhány másodperccel később nyílt az ajtó, és megláttam Niallt. Nem lepte meg, hogy ott talál. Sőt, inkább úgy látszott, mintha pontosan tudta volna, hogy itt leszek. Nem szóltam egy szót sem. Felálltam a székből, és vissza akartam menni. Nem bírtam egy légtérben lenni vele, ez túl sok volt.

-Jasy, várj.-hallottam meg a hangját, mire hátrafordultam. Látta a könnycseppeket a szememben, és a torkán akadt a szó.

Szomorúságot, és mintha megbánást is láttam volna a szemében, de ez engem nem érdekelt. Bánja is. Jól teszi. Egy pillanatra meg mertem volna esküdni, hogy az ő szeme is elfátyolosodott, de elfordítottam a tekintetemet és az ajtóhoz mentem. Próbáltam kinyitni, de az zárva volt.

-Ezt te csináltad?-meredtem rá dühösen.

-Esküszöm, nem.- szabadkozott, majd ő is megpróbálta kinyitni, nem több sikerrel.-Lehet, hogy csak belülről nyílik.

-Remek. -majd' szét robbantam az idegességtől. Háttal állt nekem, én pedig szomorúan, de vágyakozva néztem az irányába. Bosszantó volt, hogy még csak meg sem próbálta megmagyarázni a kialakult helyzetet köztünk. Mintha teljesen természetes lenne, hogy megcsal.-Van nálad telefon?

-Bent maradt.-mondta halkan. Remek, akkor itt maradtunk teljesen egyedül, a felhőket nézve esni fog, és még csak értesíteni sem tudunk senkit.

Sóhajtva nekidőltem a falnak, és lecsúsztam a térkőre. Tépkedni kezdtem a füvet, mintha ennél jobb dolgom nem is lenne. Pedig csak próbáltam elterelni a figyelmemet arról, hogy milyen szánalmas ami köztünk folyik. Niall elindult megkerülni az épületet, de alig egy perc múlva visszajött:

-Arra sem tudunk kimenni.

Lehuppant mellém a földre, de megtartotta a kellő távolságot. Hát persze. Nehogy Cassandra féltékeny legyen.

-Nézd Jasy, én..-kezdte a mondandóját. Reméltem, hogy végre megkapom a választ a kérdéseimre, amik napok óta gyötörnek, de megint csalódnom kellett. -áhh felejtsd el.

Felállt mellőlem, majd arrébb sétált, és háttal nekem megállt. Könnyek mardosták a szememet. Letöröltem őket, majd mélyeket lélegezve az ajtóhoz mentem, és dörömbölni kezdtem rajta. Hosszú ideig semmi nem történt, majd hirtelen kinyílt az ajtó, és megláttam Greget. Nagyon sóhajtottam, ő pedig magához ölelt.

-Mindenki téged keresett.-dörmögte a fülembe.

Éreztem, hogy Niall minket figyel, de szándékosan nem néztem arra. Szorosan Greghez bújtam, és az arcomat a mellkasába temettem. Perrie futott le a lépcsőn, majd a nyakamba ugrott.

-Aggódtam érted. El sem tudtuk képzelni hol vagy.-szólt barátnőm, majd amint átnézett a vállamon meglátta a személyt, aki ezekben a kínos percekben a társaságom volt. Én is hátranéztem. Niall zsebre tett kézzel állt, és a földet figyelte.

-Gyere, menjünk.-karolta át Perrie a vállamat, majd Greggel a hátunk mögött otthagytuk Niallt, és visszamentünk a stúdióba.