~7..♥

Halihóóó:DDD Itt az úúj rész! Nagyön örülök, hogy tetszett nektek az előző rész. Ez a mostani nem olyan nagy szám. Nem történik benne semmi érdekes. A következő részektől elkezdődik majd bonyolódni a történet. Továbbá beneveztem egy blogversenybe...bár még mindig nem tudom hogy sikerült rávennem magamat, szóval azt szeretném kérni, hogy szavazzatok:$    http://www.facebook.com/photo.php?fbid=350357485074408&set=a.350357435074413.1073741825.234229590020532&type=3&theater

Komizni még mindig ér;) és várom a szavazatokat a bejegyzés alján.♥

Meghitt pillanatunknak a felháborodott rajongók vetettek véget. Elengedtük egymást, és Niall az asztal mögé vezetett, míg ő ott maradt, hogy beszéljen a felbőszült Directionerekkel.

-Ő egy nagyon kedves barátom, akit rég óta nem láttam. Kérlek titeket, ne bántsátok őt.

Ez után Liam vette át a szót:

-Örülünk, hogy itt voltatok ma este. Mi nagyon elfáradtunk, ezért most haza mennénk pihenni. Köszönjük a megértéseteket. Jó éjszakát, és csodálatosak vagytok.- Erre a fiúk felálltak, és integetve búcsút vettek a rajongóiktól. Niall megfogta a kezem, és húzni kezdett egy folyosón, mellettünk a többi fiúval, akik megállás nélkül „húúúú”-ztak. Kicsit szorította a kezem, de inkább féltőnek gondoltam, mint agresszívnek. Elértünk egy ajtóhoz, és beléptünk rajta. Mindenki engem nézett, és mosolygott, amibe eléggé belepirultam.

-Szóval Niall, bemutatnád nekünk a kis barátnődet?-kérdezte Louis. Meglepett, hogy a barátnőjének hívott, de nagyon is jól esett.

-Ő itt Jasmine.-mondta a fiúknak, aztán hozzám fordult.-Ne haragudj, hogy nem a magyar neveden szólítalak, de képtelen vagyok kimondani.

Ezen muszáj volt nevetnem.

-Jázmin.-mondtam nekik, hátha megjegyzik.-De hívhattok Jasminenak, vagy Jasynek.

-Szóval te lennél az, aki miatt Niall hetek óta a gépen lóg.-mondta Liam.-Hát örülünk, hogy végre nem a zabálással tölti minden idejét.

Erre a többi fiú helyeslően felnevetett, Niall pedig hevesen tiltakozni kezdett. Egy óriási ember lépett be a szobába, valószínűleg az egyik biztonsági őr, aki közölte a fiúkkal, hogy a limuzinjuk dugóba ragadt, így kell még egy kis idő, amíg haza tudnak menni. Volt aki örült ennek, volt aki kevésbé, de lassan mindenki szétszéledt, és csak Niall és én maradtunk a szobában.

-És milyen volt az út?-kérdezte.

-Várakozással teli, és nagyon feszült.-mondtam lehajtott fejjel, majd rá emeltem a tekintetemet.-Anya megtiltotta, hogy eljöjjek ezért elszöktem otthonról.

Láttam rajta, hogy meglepődik, de mikor elmosolyodott megnyugodtam.

-Te aztán nem vagy semmi. És tudja, hogy hol vagy? Vagy beszéltél vele?

-Hagytam egy levelet neki, de az össze hívását kinyomtam.-így utólag visszagondolva hihetetlen, hogy ezt én tettem. Ha valaki pár napja azt monda volna, hogy el fogok szökni, és Londonba utazni, azt kiröhögöm. Ez nem én voltam. Mindig annak a jó tanuló, okos, jó kislánynak mutattam magam, amit elvártak tőlem. Belülről viszont egy összetört, magányos lány voltam. Nikinek sem mondhattam el mindent, hiszen úgy sem értette volna. Egyedül Niall volt az, akinek teljesen megnyíltam. Látta rajtam, hogy nincs minden rendben, ezért közelebb jött és újra magához ölelt, ami nagyon jól esett.

-Figyelj rám! -mondta halkan, szinte suttogva, és az államnál fogva kicsit feljebb emelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.- Addig maradsz nálunk amíg akarsz. Mindenben segíteni fogok neked. A srácok is bírnak, hidd el látom rajtuk. Majd megismered a fiúk barátnőit is, ők majd segítenek abban amiben én nem tudok. Jasy, nem vagy egyedül.

Magamra erőltettem egy mosolyt, és hozzá bújtam.

-Ennyi dolgot hoztál csak magaddal?-kérdezte mikor látta az apró bőröndömet amit magammal hurcoltam.

-Nem volt sok időm. Csak hoztam mindent, ami fontos-mondtam zavartan. Valójában nem is volt sok ruhám. Nem igazán érdekelt ilyen téren a divat. Szerettem nézni a magazinokat, meg a különféle prospektusokat, de soha nem gondoltam, hogy azok a ruhák rajtam is jól állnának.

-Rendben. Na menjünk, mert lassan megjön a kocsi.

Elértünk a hátsó bejárathoz, már a többi fiú is ott volt, majd három biztonsági őrrel együtt kiléptünk a hatalmas vas ajtón. Fülsiketítő sikításokat lehetett hallani, mikor a több ezer lány meglátta a fiúkat. Sikítások hamar utálkozó sértésekké változtak, mikor észrevettek engem. Nagyon rosszul esett. Igyekeztem visszatartani a könnyeimet, mert nem akartam gyengének látszani. Niall biztatóan megszorította a kezem míg átverekedtük magunkat a tömegen, majd beszálltunk a limuzinba. Szótlanul, magamba roskadva ültem. Azt hittem, azzal, hogy elszöktem otthonról elfelejthetem anya bántásait is, erre most több ezren utáltak, pedig nem tettem ellenük semmi rosszat.

-Ne vedd magadra. Mindig ezt csinálják.-szólt Liam, látva, hogy mennyire letörtem, majd egy bátorító mosolyt küldött felém.

Nagyjából 20 perc múlva megálltunk egy gyönyörű ház előtt. Régi stílusú volt, de mégis szép.

A fiúk kiugrottak a kocsiból, én pedig vonakodva követtem őket. Tátva maradt a szám mikor beléptünk a hatalmas épületbe. Minden modern volt, és ízléses. Annak ellenére, hogy 5 fiú lakott ott, nem is volt akkora rendetlenség.

-Mit rendeljünk vacsorára?-kérdezte Harry, mire a fiúk tanakodni kezdtek.

-Hadd főzzek én nektek.-mondtam mire mind az öten rám néztek.-Legalább ezzel had háláljam meg, hogy itt lehetek.

-Rendben. De készülj fel, finnyásak vagyunk-szólt Louis, majd megmutatta hol a konyha. A többiek is jöttek utánunk, és leültek az asztalhoz. Gondolom azt hitték, hogy bénázni fogok, de hát akkor nagyon tévedtek.

Mikor látták, hogy rajtam ugyan nem fognak tudni nevetni lassan mindegyikőjük szétszéledt.

Nekiláttam egy jó kis magyaros pizzát készíteni. Kolbásszal és hagymával. Én nem igazán szerettem a kolbászt, sem a hagymát, de kíváncsi voltam, hogy ízlenek nekik a magyar ízek. A biztonság kedvéért sütöttem még 'néhány' palacsintát is.

-Kész a kaja!-kiáltottam, miután megterítettem az asztalt. Az összes fiú egyszerre rontott be a konyhába és foglalt helyett az asztalnál. Letettem eléjük a pizzát, ők pedig jóízűen falatoztak. Mikor végeztek tálaltam a palacsintát is.

-Ez mi?-kérdezték.

-Nálunk ilyen a palacsinta.-mondtam, majd szedtem én is a tányéromra.

Lassan végeztünk az evéssel. A fiúk elégedetten dőltek hátra a székükben én pedig örültem, hogy sikerült elnyernem a tetszésüket a főztömmel.

-Köszönjük Jasy, ez nagyon finom volt.-szólt Niall, a többiek pedig egyetértően bólogattak.

Bepakoltam a tányérokat a mosogató gépbe, majd visszaültem az asztalhoz egy pohár vízzel. Niall lépett be a konyhába és leült mellém. Egy darabig hallgattunk, majd ő törte meg a csendet.

-A többiek elmentek aludni. Ha szeretnéd megmutatom a vendégszobát.

-Az jó lenne, köszi.-mondtam, és elindultam utána az emeletre. Benyitott egy szobába. Halvány narancssárga színe volt, világosbarna bútorokkal. A szobából nyílt még egy ajtó, gondoltam a fürdőszoba.

-Akkor én most hagylak is. Jó éjszakát.-szólt Niall.

-Jó éjt. És Niall..köszönök mindent.-ő mosolyogva bólintott egyet, majd magamra hagyott.

A bőröndöm ott állt az ágy mellett. Biztos Niall hozta fel, amíg én főzőcskéztem. Elővettem a pizsimet, a neszeszeremet, elmentem zuhanyozni, majd bebújtam a puha takaró alá. Végig az járt a fejemben, hogy milyen szerencsés is vagyok. De tudtam jó, hogy semmi sem tart örökké. Egyszer minden megváltozik, mert ez az élet rendje..