Sziasztok:) ez lenne az új rész:) nem túl nagy szám, de remélem lesz olyan, akinek elnyeri a tetszését. Néhány kominak még mindig nagyon örülnék
Ezt az oldalt egy barátnőmmel kezdtük. Tudtok kritikákat kérni, nem csak 1D-s blogokról:)http://criticsfromtheparadise.blogspot.hu/.Jó olvasást:*
-Anya
küldött, kész az ebéd.-szólt bátortalanul az előttem álló
kislány. A padlót nézte, miközben egyik lábáról a másikra
állt. Láttam rajta, hogy össze van zavarodva, hiszen látta, hogy
sírtam.
-Máris
megyek-küldtem felé egy halvány mosolyt, majd együtt lementünk
az étkezőbe. Apa az asztalnál ült. Adtam egy puszit az arcára,
majd én is leültem egy szabad székre. Tess behozta a konyhából
az ételt, és mind a négyen nekiláttunk.
Ebéd
után segítettem elmosogatni, majd egy füzettel, és néhány
ceruzával a kezemben kimentem az udvarra. Az udvar hátsó,
eldugottabb részéhez érve megpillantottam egy hintaágyat. Mindig
is szerettem volna egyet, de nem kaptam. Lerogytam a puha párnára,
ami rajta volt, majd a lábammal óvatosan mozgatni kezdtem a hintát.
Mikor megtaláltam a megfelelő sebességet felhúztam a lábam, és
törökülésben elhelyezkedve rajzolni kezdtem. A körülöttem lévő
virágok illata elbűvölt, és a telefonomból szóló halk zene is
segített abban, hogy végre teljesen sikerüljön megnyugodnom.
Úgy
fél órával később megszólalt a telefonom. Dünnyögve ültem
fél, és tartottam a készüléket a fülemhez.
-Mondd,
Perrie.-szóltam bele.
-Szia.
Nagyon nagy kérés lenne, hogy gyere a kiadóhoz? Fel kéne vennünk
a számot, és jó lenne ha ott lennél.-mondta Perrie, és éreztem
a hangján, hogy bánja, hogy be kell rángatnia dolgozni.
-Semmi
gond. Ott tali.-letettem a telefont, és bementem a házba. Apát a
nappaliban találtam egy sportújságot olvasva.
-Apa,
el tudnál vinni a Syco Kiadóhoz?-kérdeztem kiskutya szemeket
meresztve.
-Minek?
Nem kéne még pihenned?-nézett rám felhúzott szemöldökkel,
mire én megráztam a fejem.
-Fel
kell venni a dalt. Fontos, apa. Kérlek.
Sóhajtott
egy nagyot, majd felkapta a kocsikulcsot, és útnak indultunk.
Beérve
az épületbe felmentem a harmadik emeletre, majd beléptem ugyan
abba a stúdióba, ahol a múltkor megmutattam nekik a dalt. Greg a
hangtechnikát bütykölte, a négy lány pedig a kanapén ült.
-Na
kezdhetjük?-ültem le e zongorához, a lányok pedig bevonultak a
mikrofonok mögé.
Nehezemre
esett elhinni, hogy ez a szerelmes szám csupán néhány napja
íródott, és hogy az óta hogy megváltoztak a dolgok. Semleges
arccal játszottam a hangszeren, és a gondolataim többször is
elkalandoztak.
-Szerintem
tartsunk szünetet.-szólt Greg, és aggódva nézett rám.-Minden
rendben van?
Megráztam
a fejemet, majd mélyeket lélegeztem.
-Elmegyek
a büfé. Ki kér kávét?-kérdezte Jade, mire felsoroltuk a
kívánságainkat.
-Leültem
Perrie mellé a kanapéra, és a fejemet az ölébe hajtottam, míg ő
a hajamat simogatta. Nem szólt senki egy szót sem. Tudták mi a
bajom. Nem sokkal később Jade ijedt arccal tért vissza.
-Itt
van a 1D. Most láttam Niallt.- mondta, mire mindenki rám kapta a
tekintetét, hogy vajon mit reagálok. Felugrottam és kirohantam a
teremből, míg el nem értem a hátsó kijáratot. Kiléptem a friss
levegőre, és leültem egy székre. Felhúztam a lábaimat, és
akaratom ellenére sem tudtam gátat szabni annak a néhány
könnycseppnek, ami kigördült a szememből. Néhány másodperccel
később nyílt az ajtó, és megláttam Niallt. Nem lepte meg, hogy
ott talál. Sőt, inkább úgy látszott, mintha pontosan tudta
volna, hogy itt leszek. Nem szóltam egy szót sem. Felálltam a
székből, és vissza akartam menni. Nem bírtam egy légtérben
lenni vele, ez túl sok volt.
-Jasy,
várj.-hallottam meg a hangját, mire hátrafordultam. Látta a
könnycseppeket a szememben, és a torkán akadt a szó.
Szomorúságot,
és mintha megbánást is láttam volna a szemében, de ez engem nem
érdekelt. Bánja is. Jól teszi. Egy pillanatra meg mertem volna
esküdni, hogy az ő szeme is elfátyolosodott, de elfordítottam a
tekintetemet és az ajtóhoz mentem. Próbáltam kinyitni, de az
zárva volt.
-Ezt
te csináltad?-meredtem rá dühösen.
-Esküszöm,
nem.- szabadkozott, majd ő is megpróbálta kinyitni, nem több
sikerrel.-Lehet, hogy csak belülről nyílik.
-Remek.
-majd' szét robbantam az idegességtől. Háttal állt nekem, én
pedig szomorúan, de vágyakozva néztem az irányába. Bosszantó
volt, hogy még csak meg sem próbálta megmagyarázni a kialakult
helyzetet köztünk. Mintha teljesen természetes lenne, hogy
megcsal.-Van nálad telefon?
-Bent
maradt.-mondta halkan. Remek, akkor itt maradtunk teljesen egyedül,
a felhőket nézve esni fog, és még csak értesíteni sem tudunk
senkit.
Sóhajtva
nekidőltem a falnak, és lecsúsztam a térkőre. Tépkedni kezdtem
a füvet, mintha ennél jobb dolgom nem is lenne. Pedig csak
próbáltam elterelni a figyelmemet arról, hogy milyen szánalmas
ami köztünk folyik. Niall elindult megkerülni az épületet, de
alig egy perc múlva visszajött:
-Arra
sem tudunk kimenni.
Lehuppant
mellém a földre, de megtartotta a kellő távolságot. Hát persze.
Nehogy Cassandra féltékeny legyen.
-Nézd
Jasy, én..-kezdte a mondandóját. Reméltem, hogy végre megkapom a
választ a kérdéseimre, amik napok óta gyötörnek, de megint
csalódnom kellett. -áhh felejtsd el.
Felállt
mellőlem, majd arrébb sétált, és háttal nekem megállt. Könnyek
mardosták a szememet. Letöröltem őket, majd mélyeket lélegezve
az ajtóhoz mentem, és dörömbölni kezdtem rajta. Hosszú ideig
semmi nem történt, majd hirtelen kinyílt az ajtó, és megláttam
Greget. Nagyon sóhajtottam, ő pedig magához ölelt.
-Mindenki
téged keresett.-dörmögte a fülembe.
Éreztem,
hogy Niall minket figyel, de szándékosan nem néztem arra. Szorosan
Greghez bújtam, és az arcomat a mellkasába temettem. Perrie futott
le a lépcsőn, majd a nyakamba ugrott.
-Aggódtam
érted. El sem tudtuk képzelni hol vagy.-szólt barátnőm, majd
amint átnézett a vállamon meglátta a személyt, aki ezekben a
kínos percekben a társaságom volt. Én is hátranéztem. Niall
zsebre tett kézzel állt, és a földet figyelte.
-Gyere,
menjünk.-karolta át Perrie a vállamat, majd Greggel a hátunk
mögött otthagytuk Niallt, és visszamentünk a stúdióba.
