~6..♥

ÍÍÍÍme a várva várt koncertes, találkozós rész:)) Szerintem az eddigi legjobb talán, de döntsétek el ti. Várom a kommentjeiteket, és értékeljétek is a bejegyzés allján. Picit szomorú voltam, hogy az 5. részhez csak egy komit kaptam, de remélem most majd bepótoljátok:) Jó olvasást:)))♥

A GPS-t figyelve sétáltam az utcán, egyre közelebb érve a koncert helyszínére. Hatalmas szűnni képtelen csomót éreztem a hasamban Niall miatt. Már ha ő az igazi Niall Horan. Visszagondoltam erre a néhány röpke hétre, az első beszélgetésre, ami valójában egy veszekedésből indult. A késő estig való fennmaradásokra, csak hogy még jobban megismerhessük egymást. A hiányra mikor valamelyikőnk nem volt gépközelben. A szorító érzésre, mikor anyám megtiltotta, hogy Londonba jöjjek. Az azt követő egész napos sírásra, és a szökésemre.

Rengeteg esemény, mindössze néhány hét alatt. És most kockán forog az egésznek a jövője. Az érzés, amit az óta érzek, hogy megismertük egymást. Ott lebegett előttem, rózsaszín köd mögé bújtatva és elhomályosítva mindent. Túlságosan megkedveltem, anélkül, hogy bármi konkrétat tudtam volna róla, hogy találkoztunk volna, vagy hogy bármikor is láttam, vagy hallottam volna. Feltettem magamban a kérdést, miért nem webkameráztunk egyszer sem. Fel sem vetettük az ötletet. Különben most nem szoronganék ennyire.

Lassan közelítettem az arénához. Egyre hangosabban hallottam a rajongók szüntelen sikítását. Befordultam a sarkon, és beálltam az előttem kacskaringózó sor végére. Elég lassan haladtunk előre. Teljesen elkalandoztak a gondolataim. A biztonsági őr térített magamhoz.

-Kérem a jegyedet.

Előkotortam a táskámból, és a kezébe nyomtam. Beletépett a szélébe, majd visszaadta. Beléptem a hatalmas előcsarnokába. Minden tele volt One Direction poszterekkel, bódékkal, ahol különféle 1D-s csecsebecséket, ruhákat lehetett venni. Egy alacsony, körülbelül 25 év körüli lány lépett elém, a kezembe nyomva egy halvány kék papírlapot.

-Írj rá egy kérdést, és dobd be abba a dobozba. -mutatott oldalra, ahol valóban egy nagy doboz állt.- A fiúk húzni fognak belőle, és megválaszolnak néhány kérdést.

Nem kellet gondolkoznom, hogy mit írjak. Kerestem egy tollat a táskámban és felírtam a kérdést. Vettem egy nagy levegőt, és bedobtam oda, ahová a lány mondta. Beléptem az arénába, ahol megmozdulni is alig lehetett. Minden tömve volt directionerekkel. Sodoródtam az árral, és elfoglaltam egy tetszőleges helyet magamnak. Fél órával később minden elsötétült. Mindenki visítozni kezdett, és néhány fénycsóva tűnt fel a színpadra irányítva, ahol 5 srác emelkedett fel.

Eszeveszett őrjöngés volt, ők pedig integetve köszöntötték a rajongóikat. Végre élőben láthattam őt. A fiút akiről álmodtam-éjjel és nap közben. A kérdés csak az volt, hogy ő tudja-e ki vagyok, vagy még csak a nevemet sem hallotta soha. Elkezdődött a koncert engem pedig magával ragadott a hangulat. Elénekeltek néhány számot az albumról, aztán kért ember felcipelte a dobozt, ami a kérdéseket rejtette.

Louis odalépett és kihúzott egy cetlit, majd felolvasta a tartalmát.

-Ki a legőrültebb szerintetek a bandából?- felnézett a lapról, és mind a négy fiú rá mutatott.-Fogalmam sincs miből gondoljátok.-mondta idétlen hangon.

Harryn volt a sor hogy húzzon.

-Melyik a kedvenc számotok az albumról?

Megválaszolták a kérdést, és még néhányat. Hihetetlenül idióták voltak. Nem sokszor nevettem ennyit egyszerre. Az utolsó kérdést Liam húzta ki.

-Niall, mi az a dolog kiskorodból, amit maximum a családod tud rólad?

Az én kérdésem volt. Figyeltem Niall reakcióját, megszeppent volt. Szájához emelte a mikrofont, én pedig az ájulás határán álltam az izgalomtól.

-Öhm..Kiskoromban mindig be akartam kerülni a suli focicsapatába, de nem vettek be, mert azt mondták, rossz volt az állóképességem.-vett egy nagy levegőt, hogy folytassa, de a rajongók belé folytották a szót. Nem kellett nekem több. Ebből mindent megtudtam. Igaz volt, minden izgalmam szerte foszlott, hiszen valóban ő az akit megismertem, és aki iránt kezdtem többet érezni mint szimpla barátság. Kicsit örültem is, hogy nem tudta folytatni, hiszen szörnyű bűntudatom lett volna, ha miattam derül ki, hogy szívinfarktusa volt.

Folytatódott a koncert. A Summer love-ot a közönség felett énekelték, ami gyönyörű volt.

Niall gitározott, és a reflektorok mindent pirosas fénybe vontak, akárcsak egy nyári naplemente.

A koncertnek lassan vége lett, a sorban álltam, hogy aláírást kérjek a fiúktól.

Végig sétáltam az asztal előtt. Harry, Liam, Zayn, Louis, és az utolsó aláírásért megálltam Niall előtt. Az első nagy találkozás.

Letettem elé, a képet, ő pedig anélkül, hogy felnézett volna, megkérdezte, hogy kinek dedikálja.

-Jasmine -mondtam a nevem, és mintha egy halvány mosolyt láttam volna megjelenni az arcán.- de írhatod Jasy621-nek is.

Erre felkapta a fejét. Az arcáról boldogság, meglepettség, és izgalom tükröződött. Felállt, az asztalt megkerülve mellém sétált, és szorosan magához ölelt, mintha soha többé nem akarna elengedni.