~21..♥

Szörnyű fejfájásra ébredtem. A függönyök be voltak húzva, de még így is átszökött rajtuk néhány napsugár, amik kínozva égették bőrömet. Fejemet fogva felültem az ágyon, de ettől a fájdalom csak még jobban felerősödött. A többiek még aludtak. Mázlisták. A szobában lévő asztalon volt egy üveg víz, poharak, és egy doboz Aspirin. Nem tudom, hogy kirakta oda, de az illető nagyon okos volt. Kikászálódtam az ágyból, bevettem a gyógyszert, majd átmentem a konyhába, hogy egy jó erős kávét készítsek magamnak. Amíg a kávé főtt leültem a pulthoz, és a tegnap esti eseményeken gondolkoztam. Hirtelen megrohantak az emlékek. Az a rengeteg pia, a játék Niallal... és a csók Greggel. Te jó ég! Megcsókoltam Greget. Bár még mindig lüktetett a fejem, visszarohantam a szobába, és gyorsan felöltöztem. Megmostam az arcomat meg a fogamat, és mire visszaértem épp lefőtt a kávé. Gyorsan felhörpintettem és már rohantam is Greg szobájához.

-Greg! Greg, nyisd ki az ajtót!- verte, az ajtót, amikor végre odaértem a szobához. Halk csoszogást hallottam, majd kitárult az ajtó, és ott állt előtte a fiú kócos, álmos fejjel.

-Neked is jó reggelt.-ásított.

-Beszélnünk kell!.-kezdtem kétségbeesetten.

-Gyere be. Addig felöltözök.-tárta ki az ajtót. Két srác jött velem szembe. Köszöntek, majd elindultak lefelé. Greg velük volt egy szobában. Táncosok voltak, biztos mentek próbálni. Míg a fiú kész lett leültem egy székre, majd együtt indultunk el a hotel tágas, fényben fürdő folyosóin.

-Szóval mi volt ilyen fontos, hogy felkelts?- kérdezte tettetett haraggal.

-Mire emlékszel a tegnap estéből?-kérdeztem zavartan. Nem mertem a szemébe nézni.

-Áá, hogy az. Igen, erről tényleg kéne beszélnünk.

Kiértünk a hotel udvarára, majd mindketten letelepedtünk egy-egy napozóágyra közvetlenül a medence mellé.

-Nézd, én nem akarlak megbántani. Tényleg nagyon bírlak, meg jó fej srác vagy. De az a csók csak azért történt meg mert részeg voltam. Nekem nem jelentett semmit.- kezdtem alig hallhatóan, fülig vörösödve. Nyilván Greg viccesnek találta a zavaromat, mert nevetésben tört ki. Értetlenül néztem rá, mire abbahagyta.

-Nyugodj meg, nekem sem jelentett semmit.-mondta, majd újra nevetni kezdett. Na jó, én ezt tényleg nem értem. Ennyire nevetséges lennék? Vagy talán azt tartja röhejesnek, hogy azt hittem, talán többet képzelt bele? Minden esetre, elég érdekes reakció volt.

-Szóval te még nem tudod.-szólalt meg, mikor végre lenyugodott, és már nem röhögött.

-Mit is?-néztem még mindig értetlenül.

-Jasy, én..-kezte, majd megállt egy pillanatra.- Én meleg vagyok.

-Tessék?

-Bizony, bébi. Meleg vagyok, mint a kályha.-vigyorgott rám.

-Ez hihetetlen. Mindig is egy meleg barátra vágytam. Tudod, mint a filmekben. Az olyan jó. -röhögtem el magam én is.

-Na gyere ide.-húzott fel, majd ölelt át, jó szorosan, én meg még mindig nevetve hozzá bújtam.

-Azt ugye tudod, hogy bosszút állok, amiért csak most mondtad el.-néztem fel rá ördögien mosolyogva.

-Már most félek.

-Ne aggódj, nem kell sokáig várnod.-azzal hátrébb léptem, és egy gyors mozdulattal belelöktem őt a medencébe.

Meglepett arccal jött fel a víz tetejére, én pedig a térdemet fogva nevettem. Ez a reggel már csak ilyen nevetős.

-Na várj csak. Elkaplak.-azzal kiugrott a medencéből, és elkezdett felém rohanni. Gyorsan megfordultam, és menekülni kezdtem előle. Körbefutottuk a hotel udvarát, mikor megláttam, hogy az öt fiú lép ki az ajtón, és minket néznek. Gyorsan odarohantam hozzájuk, és elbújtam Louis mögött.- Védj meg!

-Mi történt?- kérdezte Zayn.

-Belelöktem a medencébe.-válaszoltam, mire mindannyian felnevettek. Mindannyian, kivéve Niall. Ő csak fapofával nézett felváltva maga elé vagy éppen rám. Ebben a pillanatban vett észre Greg. Louis egy cukinak szánt mosollyal arrébb állt, Greg pedig a vállára kapva szaladt velem a medencéhez, majd velem együtt beleugrott. Közbe a fiúk is odaértek, és a medence széléről néztek minket. Miután jó párszor lenyomtam Greget a víz alá, Niall arcán is felfedeztem egy mosolyt.

-Mit gondoltok fiúk, megyünk mi is?-kérdezte Harry cinkos pillantást vetve Liamre, Zaynre és Louisra. Tudtam, hogy mi lesz ebből, de nem szóltam. Inkább csak magamban kuncogtam rajtuk. A fiúk bólintottak.- Akkor háromra! Egy!.. Kettő!.. Három!

Amint elhangzott hármas Niall becsapódott a vízbe, míg a többiek a parton állva röhögtek.

Én sem bírtam megállni, és felnevettem.

-Ó, igen? Szerinted ez vicces?- nézett rám nevetve Niall, nekem pedig megremegett a gyomrom. Még mindig hatással volt rám.

-Én felmegyek megszárítkozni.-szólt Greg.

-Én felkeltem Perriet.-mondta Zayn.

-Én reggelizek.-Harry és Liam.

-Én meg... mindegy, én csak itt hagylak titeket.-röhögött Louis, majd sarkon fordulva a többiek után ment. Niall és én még mindig farkasszemet néztünk. Mint mindig, most is elvesztem gyönyörű kék szemeiben, viszont legnagyobb bánatomra semmit nem tudtam belőle kiolvasni. Ő is pislogás nélkül nézett rám, majd szája megrándult, és egy halvány féloldalas mosolyba húzódott. Éreztem, hogy elönt a forróság, és gyorsan lebuktam a víz alá. Mire feljöttem már közvetlenül előttem állt.

-Szóval szerinted vicces?-kérdezte halkan, még mindig az arcomat tanulmányozva. Egy ideig a szemeimet nézte, majd egyre lejjebb vándorolt a tekintet, míg nem megállapodott a számnál. Önkéntelenül is beleharaptam az alsó ajkamba, és visszatartottam a levegőmet. Ez kétség kívül egy olyan pillanat volt, amikor a filmekben csók következett volna. A kérdés az, hogy mennyire lenne ez jó ötlet. Niallnak barátnője van, és ezt én is nagyon jól tudtam. És habár szívből gyűlöltem Cassy-t azzal is tisztában voltam, hogy nem lenne tisztességes. Éppen ezért eltoltam magamtól mielőtt még bármi is történhetett volna. Kimásztam a medencéből, és elindultam vissza a szobába.

-Jasy..- szólt utánam Niall. Tudtam, hogy megleptem az előző tettemmel. Nem fordultam meg, csak háttal válaszoltam a ki nem mondott kérdésére:

-azért, mert barátnőd van, Niall.

Visszamentem a szobába, lehuppantam az ágyra és pár percig csak néztem magam elé. Fogalmam sincs hova tűntek a lányok, de jó is volt egy kicsit egyedül lenni. A bőröndömben pakolászva kezembe akadt Az utolsó dal kissé gyűrött példánya. Imádtam azt a könyvet. A szereplőket, a történetet, mindent. Elhatároztam, hogy ma újra végigfutok rajta. Gyorsan megtörölköztem, megszárítottam a hajam, majd újra a bőröndömhöz léptem. Kibányásztam a kedvenc virágos bikinim, és felé felvettem egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű trikót.

Beleléptem a balerinacipőmbe, majd a könyvvel a kezemben elindultam keresni egy nyugis helyet, ahol senki nem zavar. Megint az udvarra mentem, és leültem egy napozóágyra, aminek a közelében nem sokan voltak. Tekintettel a korgó hasamra rendeltem egy adag sült krumplit, majd belevetettem magam a Sparks által teremtett csodálatos világba. Hiányzott már az olvasás. Otthon, Magyarországon állandóan a könyveket bújtam. Nem voltam stréber, vagy ilyesmi. A könyvek inkább egyfajta menedékként szolgáltak. Beleélni magam a történetbe, és elfelejteni a saját gondjaimat felemelő érzés volt. Az osztálytársaim mindig furcsán néztek rám, mikor azt mondta, mennyire szeretek olvasni. Nem értették, mi jó van benne. Én azt nem értettem, hogy ők hogyan tudnak könyvek nélkül élni. Az idő nagyon gyorsan telt. Már a 170. oldalon jártam mire felnéztem a sorokból. Az óra fél 8-at mutatott. Behajtottam a lap sarkát, hogy tudjam, hol tartottam, majd visszaindultam. Valójában nem tudtam, hova megyek. Éhes nem voltam, beszélgetni nem volt kedvem. Egy idős takarító néni jött velem szembe.

-Elnézést.-szólítottam meg.- Találok valahol a hotelben egy zeneszobát?

-Zeneszoba nincs, Kedveském.-kezdte mosolyogva.- viszont ha végigmész ezen a folyosón, ott lesz egy helyiség. Van benne egy nagy zongora. Régen azon játszottak vacsora alatt, de már nem használják. Ha szeretnéd nézd meg nyugodtan.

-Az nagyon jó. Köszönöm szépen.-mosolyogtam rá, majd elindultam az említett irányba. A szoba valóban nagyon kicsi volt, és csupán egy nagy fehér zongora állt a közepén. Leültem elé. Először végigsimítottam az ujjaimmal a hangszeren, majd játszani kezdtem. Taylor Swifttől a Red-et.

http://www.youtube.com/watch?v=wOci1XM7Olg

Habár Taylor nem volt túl szimpatikus, ezt a számot nagyon szerettem. Mikor véget ért a dal hallottam, hogy közeledik valaki a szoba felé, mégis elkezdtem egy újabb számot. Talán mert sejtettem, hogy ki jön. Lassan és finoman kezdtem el Christina Perri Jar of hearts című dalát. http://www.youtube.com/watch?v=KUqhTBZu914

Közben a látogatóm is odaért, és nekidőlt az ajtókeretnek. Nem hagytam abba a játékot. Csupán fél szemmel pillantottam oda, hogy tudjam, valóban ő áll-e ott. Igazam volt. Ráemeltem a tekintetem, és a szemébe nézve folytattam az éneklést.

„Hosszú ideig tartott mire jól éreztem magamat.

Emlékszem, hogy te tetted vissza a fényt a szemeimbe.

Bárcsak lemondtam volna az első csókunkról, mert megszegted az összes ígéretedet.

És most visszatértél. Próbálsz visszaszerezni.”

Véget ért a dal, és a kezeimet az ölembe ejtettem. Egyikünk sem szólalt meg. Talán mert nem tudtunk mit mondani. Csak néztünk egymásra. Láttam a fájdalmat Niall szemében, de ugyanakkor még mindig nem tudtam mire vélni. Én még mindig szerettem. Ő volt az aki megcsalt, akkor miért okoz ez neki fájdalmat. Hosszú percek után végül ő szólalt meg.

-Nem megyünk el sétálni?

Ezzel igazán meglepett. Valószínűleg rögtön rá kellett volna vágnom, hogy nem. Ennek ellenére bólintottam, majd együtt indultunk el a tengerpartra.