~22..♥

Sziasztok:) megint csak elnézést kérek, hogy ennyire sokáig tartott míg új részt hoztam, de mostanában tényleg csak árnyéka vagyok önmagamnak:/:)

köszönöm a 20. feliratkozómat♥ nem húzom tovább az időt, remélem tetszeni fog az új rész:) jó olvasást:)♥

Estére a tengerpart lassan elkezdett kiürülni. A kisgyermekes családok - akik nem rég még a parton és a vízben élvezték a felhőtlen boldogságot – már hazamentek, a nagyobb bulik pedig még nem kezdődtek el. Néhány klubból szűrődtek ki a zenék halk foszlányai, de azon mindent beborított a csend és a sötétség. Csupán a partot mosó hullámok hangját lehetett hallani. A cipőmet a kezemben lóbáltam, és élveztem a puha, de még meleg homokot a talpam alatt.

-Gondolom nem szólsz hozzám.-kezdte végül halkan Niall.

-Szerintem nem én vagyok az, akinek magyarázkodni kellene. -próbáltam megtartani a nyugodtságomat. -Nem én szórakoztam a másik érzéseivel.

-Nem szórakoztam veled.

-Valóban nem? Gondold végig az én szemszögemből. Megismerek egy fiút a neten. Minden happy. Kiderül, hogy híres énekes. Szuper. Napról napra jobban beleszeretek, aztán küld nekem egy repülő meg egy koncertjegyet. Megszököm otthonról, magamra haragítva ezzel anyámat meg az otthoniakat. Eljövök hozzád, mert tudom, hogy szeretlek, és azt hittem te is engem. Összejövünk, boldogok vagyunk. Állást kapok. Jól érzem magam. Aztán mit kell látnom? A barátom azzal a csajjal smárol, aki miatt.. szóval mással csókolózol, és még van képed azt mondani nekem, hogy nem szórakoztál velem?-próbáltam visszafogni magam, de a végére már nem bírtam és míg egyre hangosabban vágtam hozzá a vétségeit a könnyeim lassan csorogni kezdtek az arcomon. Tudtam hogy a szavaim neki is fájnak. Láttam az arcán. De mégsem szólt semmit. Csak megállt és nézett maga elé hosszú, végtelennek tűnő percekig, majd felemelte a fejét, és halkan énekelni kezdte a Gotta be you-t.

„Látom a szemedben, hogy csalódott vagy
Mert én vagyok az a bolond, akinek kezébe helyezted a szíved
Én azonban összetörtem ”

-Niall, kérlek.-próbáltam leállítani, de folytatta.

„De egy nő sincs a világon, aki ezt érdemelné
S most itt állok előtted, egy újabb esélyért könyörögve

Belém tudnál szeretni még egyszer?
Állítsd le a felvételt és tekerd vissza az egészet
Ha itt hagysz, tudom, elveszek
Mert nincs senki más

Csak te
Egyedül te
Csak te
Egyedül te ”

-Niall! -Hátat fordítottam neki, és elindultam vissza a hotelba, de elkapta a kezem, és még mindig nem hagyta abba az éneklést.

„Hallom mennyire remeg a hangod
Amikor beszélsz hozzám, más ember vagyok
Már majdnem betelt nálad a pohár
De a tettek hangosabbak a szavaknál
Nem törődsz azzal, mit hallottál
Ne félj, nem megyek sehová
Itt leszek melletted
Nincs több félelem, nincs több sírás
De ha itt hagysz, tudom, elveszek
Mert nincs senki más
Csak te
Egyedül te
Csak te
Egyedül te ”

-Kérlek hagyd abba.-szóltam, de már késő volt. Újabb könnycseppek buggyantak ki a szememből.

Épp nyúltam volna, hogy letöröljem, de Niall megelőzött. Míg az egyik kezével még mindig a kezemet fogta, addig a másikkal óvatosan letörölte a könnyeimet, majd végigsimított az arcomon. Ha eddig nem sírtam eléggé, akkor most hisztérikus zokogásban törtem ki. Közelebb húzott magához, majd szorosan magához ölelt. Ha akartam se tudtam volna szabadulni, de ahogy ezen gondolkoztam rájöttem, hogy valójában nem is akartam szabadulni. Biztonságban éreztem magam a karjaiban, és ahogy a mellkasának dőlve potyogtak a könnyeim lassan kezdtem megnyugodni. Adott egy puszit a hajamra, majd kicsit távolabb tolt magától. Éreztem, hogy engem néz, mégsem bírtam ráemelni a tekintetem. Csak meredtem magam elé, és próbáltam elfojtani egy újabb könnyáradatot. Egyik kezével még mindig magához ölelt, a másikat pedig most lassan az arcomra csúsztatta. Belenéztem abba a gyönyörű kék szempárba, és ha addig bármiféle ellenálláson gondolkoztam, akkor azok most szertefoszlottak. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy ajkai finoman érintsék az enyémet. Óvatosan csókolt, mintha egy porcelánbaba lennék, amire ha nem vigyáz, akkor összetörheti.

Rövid csók volt. Az egyik felem sóvárgott érte, de a másik, a tisztább gondolkodású tudta, hogy nem helyes. Nem szabad elgyengülnöm. A világot az erősek uralják, én pedig nem hagyhatom még egyszer a földbe tiporni magam és az érzéseimet.

-Ne haragudj.-toltam el magamtól, és a másodperc töredéke alatt kibontakoztam oltalmazó karjai alól, hogy elfussak. Hallottam magam mögött, ahogy utánam kiált, de én nem fordultam meg, ő pedig nem futott utánam. A nem rég még kellemesen meleg homokot a talpam alatt most jegesnek éreztem. Fagyos páncélnak, amin ha nem vigyázok nagyot eshetek. Már-már fuldokoltam, mikor végre felértem az emeletünkre és beestem a szobába. A becsukott ajtónak dőlve csúsztam le a padlóig, és újból kitört belőlem a sírás. Felhúztam a térdeimet, és úgy öleltem át őket, mintha abban bíztam volna, hogy pajzsként megvédnének mindenféle rossz dologtól. A látásomat elhomályosító könnyfátylon keresztül megpillantottam Jade-et, aki ijedten nézett rám, majd leült mellém a földre.

-A pasik seggfejek.-szólalt meg végül hosszas hallgatás után, mire halványan elmosolyodtam.

-Igaz.

-Ha rám hallgatsz most aludj egyet. Holnap pedig együtt, mind az öten tartunk egy pasikat kibeszélős, mindenféle egészségtelen dolgot összezabálós, hihetetlen csajos napot. Na mit szólsz? Jó lesz?

Mosolyogva bólintottam.

-De hát holnap lesz a koncert.

-Na és? Este kilenckor. Addig rengeteg időnk van. Na gyere, pihenned kell.-azzal a kezemnél fogva az ágyamhoz vezetett.- Tudd, hogy ránk mindig számíthatsz.

-Köszönöm.- öleltem magamhoz, majd nem sokkal később már az ágyamban feküdtem, és annak reményében hajtottam álomra a fejem, hogy holnap talán végre lesz egy gondtalan napom.