Sziasztook!:) Először is millió bocsánat, amiért ennyi ideig nem volt rész. Az év végi hajtás, plusz egy színdarab, amiben kórussal és tánccal is szereplek minden időmet elveszi, ami sajnos a blog kárára ment. Igyekszem hozni a részeket, de amíg nincs vége a sulinak, nagyon nehezen fog menni. Ez a rész sem lett túl hosszú, de azért próbálkoztam valami értékelhetőt alkotni. Továbbá köszönöm az immár 15 feliratkozómnak is♥ és a kommentelőknek, akik várják az új részeket. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
imádlak titeket♥
Éppen
Greg viccein nevettünk, amikor meghallottuk Simon hangját, ami az
egész épületet bezengte:
-Kérném
a Little mix és a One Direction tagjait, és minden közvetlen velük
dolgozót,-sminkes, fodrász, stylist, dalszövegíró, koreográfus
és hangtechnikus- hogy legyen a konferenciateremben 5 percen belül.
Köszönöm.
Összenéztünk,
majd egy vállrándítással mind a hatan elindultunk. Úgy tűnik
nem volt elég az az egy találkozás Niallal, pedig örültem volna,
ha jó messze elkerülhetem. A sors ellenem van.
-Szóval.-kezdte
a mondandóját Simon Cowell, amikor mindenki elfoglalta a helyet. -
Ugyebár néhány hónapja szó volt egy közös turnéról, ami még
több bevételt jelentene, de egy időre hanyagoltuk a témát.
Viszont sikerült leszerveznem egy kisebb koncert körutat a
Földközi-tenger menti nagyvárosokban. Tehát, jövő vasárnap, pontosan egy hét és egy nap múlva indulunk. Az első
koncert Athénban lesz kedden. Addig várost néztek, pihentek, vagy
strandoltok. Mit bánom én, de örülnék, ha nem hajnalban kéne
titeket összeszedni holt részegen valami klubban.- fejezte be a
mondatát Harryre nézve, mire a fiúk röhögni kezdtek, Harry pedig
pimasz vigyorral állta Simon tekintetét.- Utána indulunk Rómába,
ahol pénteken koncerteztek. Utána Marseille, vasárnapi koncerttel,
és végül Barcelona, ahol csütörtökön léptek fel. És mivel
mindkét banda keményen dolgozott egész évben, a Barcelonai koncert után, pénteken megyünk Mallorcára, ahol lesz két hetetek, hogy
kipihenjétek magatokat.-fejezte be Simon a mondandóját, mire
mindenki üdvrivalgásban tört ki.
Négy
hétig, tehát egész júliusban bejárni Athént, Rómát,
Marseille-t, Barcelonát és Mallorcát nagyon jól hangzik. Csakhogy
mindezt Niall társaságában tenni már kicsit neccesen hangzott. Ha
eddig az volt a bajom, hogy egy nap kétszer is összefutunk, akkor
most mit mondjak? Nem beszélve Cassie-ről, aki végig ott lesz,
hogy már a jelenlétével is arra emlékeztessen, milyen szánalmas
vesztes vagyok.
Perrie
megérezte a bizonytalanságomat, és az asztal alatt megszorította
a kezemet. Kifelé menet összetalálkozott a tekintetem Louiséval,
aki szomorúan rám mosolygott, majd mindketten mentünk a dolgunkra.
Mára végeztünk, ezért mindenki haza indult.
Épp,
hogy kiléptem az épületből, mikor valaki utánam kiáltott.
-Elvigyelek?-kérdezte
Greg, mikor mellém ért. Elmélyülten néztem barna szemeibe, majd
megráztam a fejem.
-Nem
köszönöm, inkább most sétálok.-mosolyogva bólintott, majd
elindult kocsijához, én pedig haza.
-Na,
hogy ment?-kérdezte Tess, mikor hazaérve lehuppantam mellé az asztalhoz. Épp
teázott, és nekem is öntött egy csészébe.
-Jól.
Bár kicsit megleptek, mikor közölték, hogy jövő héten egy
hónapos koncertkörútra megyünk.-mondtam látszólag nyugodtan,
persze a hangomból sugárzott az szarkazmus.
-Elmész?-kérdezte döbbenten Tess, és úgy láttam rajta, hogy
tényleg sajnálja.
-Úgy
tűnik. -sóhajtottam.
-Na
mi folyik itt? Csajos ügyek?-jött apa, és mindkettőnknek adott
egy puszit.
-Jasy
nem lesz itthon egész júliusba.-mondta ki Tess helyettem.
-Tessék?-szaladt
fel apa szemöldöke, és ő már nem fogadta olyan jól.-És mégis
hol leszel?
-Koncertkörúton a Little mix-szel és a One Direction-nel.- mondtam halkan, mert
féltem, hogy ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége. És ahogy
sejtettem...
-És
ezt mégis hogy gondolod? 16 éves vagy. És nem érdekel, hogy
mindjárt 17. Hogy gondolod, hogy csak úgy elengedünk egy
hónapra?-nézett rám apa, és láttam, hogy magában őrlődik,
hogy most mégis mit tegyen velem. A kamasz kor velejárója.
-Apa,
ha tudnád mennyit voltam én egyedül, akkor nem féltenél. Perrie
is ott lesz. Ez nem egy olyan társaság ahol bármi bajom
esne.-próbáltam javítani a helyzetemen.
-Rendben.
De erre még azért visszatérünk.-enyhült meg, nekem pedig egy kő
esett le a szívemről. -Viszont most beszéltem anyáddal.-kezdte,
nekem pedig az előző kő helyett már egy szikla súlya nehezedett
a szívemre.- Hihetetlenül ki volt bukva, de mondtam, hogy
ideköltözöl, és végül belement. Persze ha haza akarsz menni,
akkor oké.
-Nem.
Semmiképp sem akarok hazamenni.-vágtam rá, mire egy halvány
mosoly jelent meg az arcán.
-Na
gyere ide!-tárta szét a karjait, én pedig szorosan magamhoz
öleltem, miközben Tess mosolyogva figyelt minket.
Felbaktattam a
szobámba, majd az ajtót becsukva végigdőltem az ágyon, és
halkan dúdolgatni kezdtem Miley Cyrus-tól a Stay-t.
„And
I love you more than I did before
And
if today I don't see your face
Nothing's
changed, no one can take your place
It
gets harder everyday.”
Egy
darabig még bámultam a plafont, majd hagytam, hogy elnyomjon az
álom, miközben az arcomon lassan lefolyó könnyek a párnámat
áztatták.