~1..♥

A nap besütött az ablakomon és kellemesen cirógatta az arcomat. Egy hete kezdődött a nyári szünet, de ez volt az első nap mikor nem a zuhogó esőre keltem. Nyújtózkodtam egy nagyot, majd az ölembe vettem az éjjeliszekrényemen lévő laptopomat. Felnéztem a blogomra, és örömmel láttam, a három újabb feliratkozót. Angolul vezetek blogot a Beatles-ről. Kiskorom óta imádom ezt az együttest. Mikor nagymamám vigyázott rám mindig ezt hallgattuk, az óta nincs olyan nap, hogy ne dúdolgatnám valamelyik számukat. Tegnap az egyik bejegyzésemben megkérdeztem az olvasóimtól, hogy nekik melyik a kedvenc daluk. Az én személyes kedvencem mindig is a Yesterday volt. Sokan írtak, hozzá, de megakadt a szemem egy érdekes kommenten.

JamesH913:

a Hey Jude a legjobb számuk, a többi nem jó. A Yesterday meg főleg nem.

Nem vagyok az a tipikus anyatigris beállítottságú, de a kedvenceimet bármi áron megvédem, ezért gépelni kezdtem.

Jasy621: Nézd, én elfogadom ha valaki nem szereti a zenéjüket, de kérlek szépen ez egy rajongói oldal, nem itt kéne szidnod őket. A Hey Jude szerintem is jó, de nálam attól még a Yesterday a favorit, bármit is mondasz. Ha továbbra is folytatni akarnád ezt az értelmetlen eszmecserét akkor szépen kérlek írj e-mailt, hogy ne itt kelljen veszekedni. Az e-mail címemet oldalt megtalálod.

Nem akartam tovább idegesíteni magam, ezért inkább lementem reggelizni. Anya szokás szerint nem volt otthon. A válás óta a munkájába temetkezik, és előfordul, hogy több hetes üzleti utakra megy. Néha örülök is ennek, mert nem túl fényes a kapcsolatunk, viszont nem tartom normálisnak, hogy néha 1-2 hónapra magára hagy egy 16 éves lányt azzal, hogy „Tudsz te vigyázni magadra”. De már ehhez is hozzászoktam, a magam „ura” vagyok. Készítettem magamnak tejbegrízt, aztán visszamentem a szobámba. Nem volt semmihez sem kedvem, csak élveztem a semmit tevést. Hamar meguntam a gépezést, és nekiálltam rajzolni. Kizártam a külvilágot és csak bámultam, ahogy a lap életre kel a rajzom hatására. Egy rózsaszín ruhás balerinát rajzoltam.

Nagyon rég óta szeretem a táncot, kiskoromban én is balettoztam, csak egy csúnya sérülés miatt abba kellett hagynom. Még a szüleim válása előtt sokat jártunk balett előadásokra. Álmodozva néztem a gyönyörű táncosokra, szinte megbénított a feszességük és gyönyörű mozgásuk. Apa mindig azt mondta, hogy egyszer ott fogok táncolni én is azon a színpadon, és a közönség ujjongani fog. Sajnos ezt a tánctól már nem kaphatom meg, de akárhogy is, ki fogom vívni magamnak az emberek elismerését. Még annak a bizonyos JamesH913-nak az elismerését, aki most e-mailben folytatja az ócsárolást. Érdekes srác ez. Szereti a Beatlest, szereti a számaikat, de a Yesterday-t utálja. Én pedig hála elviselhetetlen természetemnek ki fogom deríteni, hogy miért van ez.

Jasy621: Figyelj, látom, hogy nem szereted ezt a számot, nem zavar, hiszen ízlések s pofonok. Csak azt magyarázd meg, hogy engem miért bántasz emiatt, miért kell így beszélni velem?

JamesH913: Igen, valóban nem szeretem ezt a számot. Rossz emlékeket ébreszt bennem, amiket még nem tudok rendesen kezelni. Azt sem értem, hogy ezt miért mondom el egy tök idegennek.

Jasy621: Pedig sokszor pont az segít ha kiadod magadból. Én nem árulom el senkinek. Főleg hogy valójában azt sem tudom, hogy ki vagy. Szóval ha úgy gondolod nyugodtan írd le.

JamesH913: Rendben, de előtte jobban meg szeretnélek ismerni. Játszunk kérdezz felelek-et. Én kezdek, jó? Hány éves vagy?

Jasy621: 16 éves vagyok. Te?

JamesH913: 19. Mi a hobbid?

Jasy621: szeretek rajzolni, sütit sütni és énekelni(szigorúan csak magamnak mert borzalmas hangom van). Neked?

JamesH913: na jó, most ki fogsz nevetni, de az én hobbim az evés. Komolyan, rengeteget eszem, de egyébként én is éneklek.

Kezdtem megkedvelni őt. Így, hogy nem utálkozik, elég jó fejnek tűnt, a délelőtt hátralévő részét e-mailezéssel töltöttük. Beszéltünk a suliról, barátokról, és megtudtam, hogy Angliában él. Délután 1 óra körül el kellett köszönnöm mert a barátnőm, Niki hívott, hogy azonnal át kell jönnie, mert meghal az unalomtól. Éppen csak arra volt időm, hogy kikapcsoljam a gépem, és átöltözzek, mert már szólt is a csengő.

-Na hello baby.-nyomott egy puszit az arcomra, és már el is tűnt a konyha ajtó mögött, hogy pár másodperccel később egy jégkrémet nyomjon a kezembe. Ez a csaj napról napra dilisebb lesz.

-Na mit csináljunk?-kérdeztem, és lehuppantam mellé a kanapéra. Szándékosan összekente a száját, aztán rámvigyorgott mint egy ötéves.

-Először is vegyél nekem egy pandát. Ha ez megvan akkor szerezz nekem vattacukrot.-mondta halál komolyan. Soha nem értettem hogyan képes ekkora marhaságokat mondani úgy, hogy még csak egy halvány mosoly sem jelenik meg az arcán. Ez az ő tehetsége.

-Jól van, szerzek neked pandát.-mondtam röhögve, és felfutottam az emeletre a fekete és a fehér körömlakkomért.

Mikor visszaértem, Niki épp valamilyen spanyol szappanoperát nézett. Sírást tettetett, és miközben a szemét törölgette végig csak azt hajtogatta, hogy „óó Juan Miguel kérlek ne tedd ezt”.

-Na fejezd be Marichuy, meghoztam a pandádat.-és azzal meglóbáltam előtte a körömlakkokat. Értetlen fejet vágott, de nem ellenkezett, így leültem mellé és elkezdtem kifesteni a körmeit, míg ő egy újságot olvasgatott.

-Nézd, Önelemző teszt. Első kérdés. Mi a kedvenc fagyid? Vanília, csoki, eper, citrom, málna vagy pisztácia? Nekem pisztácia, neked mit írjak?-nézett fel az újságból.

-Csoki.-mondtam szinte oda se figyelve, és folytattam a körömfestést.

-Rendbeen.-húzta el az „e” betűt, és lefirkantotta ezt a két szót egy papírra.-Második. Rajzolj egy szívet, hogy néz ki?-a kezébe fogta a tollat és óriási precizitással rajzolt egy szívet a lap sarkára, aztán én is követtem példáját.

-Na nézzük a harmadikat. A ruhásszekrényedben...A, Rend van, a ruhák az élükre vannak hajtogatva. B, Külön vannak rendezve a felsők és az alsók. C, Rendetlenség van D, Ha kinyitom a szekrényt kiömlenek a ruhák. -felröhögtem az utolsó válaszon . Egyszer mertem kinyitni Niki szekrényét, és pont ugyanez történt. Épp ezért írt egy D-t és nekem pedig beleegyezésem után egy C-t a lapra.

-Kész a pandád királylány.-szakítottam félbe az eredmények olvasása közben, de a reakciója alapján nem bánta.

-Jajj, de édes. Imádlak. Na de nézzük az eredményt. A első kérdés. Vidám, segítőkész és kedves vagyok, te pedig jókedvű, vidám, és szenvedélyes.

Nem voltam biztos benne, hogy ezek lennének azok a szavak amik a legjobban jellemeznek, de ezt a véleményt inkább megtartottam magamnak.

-A második. Ha a szíved kerekded végű, akkor szenvedélyes és hűséges vagy a szerelemben. Ha hegyes végű, akkor maximalista és féltékeny vagy. Ha nyíllal átszúrt, akkor álmodozó, romantikus hősszerelmes vagy, és ha dupla akkor harmonikus. Jázmin a tied tuti, hogy kerekded.-vigyorgott rám.-úú, te kis szenvedélyes. Az enyém szerintem hegyes.

-Szerintem meg a tied inkább hasonlít egy macskára, mint szívre.-Mondtam röhögve mikor megláttam a rajzát. Tudta jól, hogy borzalmasan rajzol, de azért eljátszotta, hogy megsértődött.

-Na szép. Ezt megjegyeztem. Folytassuk. A ruhásszekrényem alapján rosszul bánok az idővel, kapkodok. Áhh, én aztán soha.-mondta tucatnyi iróniával a hangjában.- Te pedig minden vesztesnek tűnő helyzetből is kimászol. Ó, Jázmin te maga vagy Superman, vagyis Superwoman.

-Igen, valószínű.-mondtam elgondolkozva. Valójában ha keresnem kellett volna egy szót ami a legjobban illik rám, ez lett volna a legutolsó ami eszembe jutott volna. De Niki már csak ilyen. Mindig képes meglepni.