Sziasztok:) megint csak elnézést kérek, hogy ennyire sokáig tartott míg új részt hoztam, de mostanában tényleg csak árnyéka vagyok önmagamnak:/:)
köszönöm a 20. feliratkozómat♥ nem húzom tovább az időt, remélem tetszeni fog az új rész:) jó olvasást:)♥
Estére
a tengerpart lassan elkezdett kiürülni. A kisgyermekes családok -
akik nem rég még a parton és a vízben élvezték a felhőtlen
boldogságot – már hazamentek, a nagyobb bulik pedig még nem
kezdődtek el. Néhány klubból szűrődtek ki a zenék halk
foszlányai, de azon mindent beborított a csend és a sötétség.
Csupán a partot mosó hullámok hangját lehetett hallani. A cipőmet
a kezemben lóbáltam, és élveztem a puha, de még meleg homokot a
talpam alatt.
-Gondolom
nem szólsz hozzám.-kezdte végül halkan Niall.
-Szerintem
nem én vagyok az, akinek magyarázkodni kellene. -próbáltam
megtartani a nyugodtságomat. -Nem én szórakoztam a másik
érzéseivel.
-Nem
szórakoztam veled.
-Valóban nem? Gondold végig az én szemszögemből. Megismerek egy
fiút a neten. Minden happy. Kiderül, hogy híres énekes. Szuper.
Napról napra jobban beleszeretek, aztán küld nekem egy repülő
meg egy koncertjegyet. Megszököm otthonról, magamra haragítva
ezzel anyámat meg az otthoniakat. Eljövök hozzád, mert tudom,
hogy szeretlek, és azt hittem te is engem. Összejövünk, boldogok
vagyunk. Állást kapok. Jól érzem magam. Aztán mit kell látnom?
A barátom azzal a csajjal smárol, aki miatt.. szóval mással
csókolózol, és még van képed azt mondani nekem, hogy nem
szórakoztál velem?-próbáltam visszafogni magam, de a végére már
nem bírtam és míg egyre hangosabban vágtam hozzá a vétségeit a
könnyeim lassan csorogni kezdtek az arcomon. Tudtam hogy a szavaim
neki is fájnak. Láttam az arcán. De mégsem szólt semmit. Csak
megállt és nézett maga elé hosszú, végtelennek tűnő percekig,
majd felemelte a fejét, és halkan énekelni kezdte a Gotta be
you-t.
„Látom
a szemedben, hogy csalódott vagy
Mert
én vagyok az a bolond, akinek kezébe helyezted a szíved
Én
azonban összetörtem ”
-Niall,
kérlek.-próbáltam leállítani, de folytatta.
„De
egy nő sincs a világon, aki ezt érdemelné
S
most itt állok előtted, egy újabb esélyért könyörögve
Belém
tudnál szeretni még egyszer?
Állítsd
le a felvételt és tekerd vissza az egészet
Ha
itt hagysz, tudom, elveszek
Mert
nincs senki más
Csak
te
Egyedül
te
Csak
te
Egyedül
te
”
-Niall!
-Hátat fordítottam neki, és elindultam vissza a hotelba, de
elkapta a kezem, és még mindig nem hagyta abba az éneklést.
„Hallom
mennyire remeg a hangod
Amikor
beszélsz hozzám, más ember vagyok
Már
majdnem betelt nálad a pohár
De
a tettek hangosabbak a szavaknál
Nem
törődsz azzal, mit hallottál
Ne
félj, nem megyek sehová
Itt
leszek melletted
Nincs
több félelem, nincs több sírás
De
ha itt hagysz, tudom, elveszek
Mert
nincs senki más
Csak
te
Egyedül
te
Csak
te
Egyedül
te
”
-Kérlek
hagyd abba.-szóltam, de már késő volt. Újabb könnycseppek buggyantak ki a szememből.
Épp
nyúltam volna, hogy letöröljem, de Niall megelőzött. Míg az
egyik kezével még mindig a kezemet fogta, addig a másikkal
óvatosan letörölte a könnyeimet, majd végigsimított az arcomon.
Ha eddig nem sírtam eléggé, akkor most hisztérikus zokogásban
törtem ki. Közelebb húzott magához, majd szorosan magához ölelt.
Ha akartam se tudtam volna szabadulni, de ahogy ezen gondolkoztam
rájöttem, hogy valójában nem is akartam szabadulni. Biztonságban
éreztem magam a karjaiban, és ahogy a mellkasának dőlve potyogtak
a könnyeim lassan kezdtem megnyugodni. Adott egy puszit a hajamra,
majd kicsit távolabb tolt magától. Éreztem, hogy engem néz,
mégsem bírtam ráemelni a tekintetem. Csak meredtem magam elé, és
próbáltam elfojtani egy újabb könnyáradatot. Egyik kezével még
mindig magához ölelt, a másikat pedig most lassan az arcomra
csúsztatta. Belenéztem abba a gyönyörű kék szempárba, és ha
addig bármiféle ellenálláson gondolkoztam, akkor azok most
szertefoszlottak. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy ajkai finoman
érintsék az enyémet. Óvatosan csókolt, mintha egy porcelánbaba
lennék, amire ha nem vigyáz, akkor összetörheti.
Rövid
csók volt. Az egyik felem sóvárgott érte, de a másik, a tisztább
gondolkodású tudta, hogy nem helyes. Nem szabad elgyengülnöm. A
világot az erősek uralják, én pedig nem hagyhatom még egyszer a
földbe tiporni magam és az érzéseimet.
-Ne
haragudj.-toltam el magamtól, és a másodperc töredéke alatt
kibontakoztam oltalmazó karjai alól, hogy elfussak. Hallottam magam
mögött, ahogy utánam kiált, de én nem fordultam meg, ő pedig
nem futott utánam. A nem rég még kellemesen meleg homokot a talpam
alatt most jegesnek éreztem. Fagyos páncélnak, amin ha nem
vigyázok nagyot eshetek. Már-már fuldokoltam, mikor végre
felértem az emeletünkre és beestem a szobába. A becsukott ajtónak
dőlve csúsztam le a padlóig, és újból kitört belőlem a sírás.
Felhúztam a térdeimet, és úgy öleltem át őket, mintha abban
bíztam volna, hogy pajzsként megvédnének mindenféle rossz
dologtól. A látásomat elhomályosító könnyfátylon keresztül
megpillantottam Jade-et, aki ijedten nézett rám, majd leült mellém
a földre.
-A
pasik seggfejek.-szólalt meg végül hosszas hallgatás után, mire
halványan elmosolyodtam.
-Igaz.
-Ha
rám hallgatsz most aludj egyet. Holnap pedig együtt, mind az öten
tartunk egy pasikat kibeszélős, mindenféle egészségtelen dolgot
összezabálós, hihetetlen csajos napot. Na mit szólsz? Jó lesz?
Mosolyogva
bólintottam.
-De hát holnap lesz a koncert.
-Na
és? Este kilenckor. Addig rengeteg időnk van. Na gyere, pihenned
kell.-azzal a kezemnél fogva az ágyamhoz vezetett.- Tudd, hogy
ránk mindig számíthatsz.
-Köszönöm.-
öleltem magamhoz, majd nem sokkal később már az ágyamban
feküdtem, és annak reményében hajtottam álomra a fejem, hogy
holnap talán végre lesz egy gondtalan napom.
