2013. április 7., vasárnap

~13..♥

 Sziasztook!! meghoztam az új részt:) nincs semmi különösebb amit hozzá fűznék. Kommenteljetek, iratkozzatok fel!:) jó olvasást:)


Beléptem az ajtón és halkan levettem a cipőmet. Az egész házban sötét volt, csak a nappaliból szűrődtek ki hangok. Valószínűleg horrort néztek, erre az üvöltésekből és sikításokból következtettem. Beosontam a konyhába, úgy, hogy egyikőjük se lásson meg. Magamhoz vettem egy serpenyőt és egy fakanalat, majd egy olyan pillanatban, amikor épp csend volt, kiugrottam a fiúkhoz, eszeveszettül üvöltve, és a serpenyőt püfölve. Hatalmasat ordítva ugrottak felém. Harry a szívét fogta, Zayn pedig még a kanapéról is leesett, én pedig csak ott álltam az ajtónak dőlve, a hasamat fogva a röhögéstől. Louis és Liam csatlakoztak hozzám, viszont Harry és Zayn még mindig holt sápadt arccal bámultak rám. Niall olyan „az én csajom” nézéssel figyelt, majd odajött hozzám, hogy egy csókkal köszöntsön.
-Gonoszka, ilyet még egyszer ne.-röhögött ő is az előbbi mutatványomon.
-Muszáj volt.-vigyorogtam még mindig, és bocsánatkérő pillantást vetettem Zaynre, aki közben feltápászkodott a földről. Harry még mindig gyanúsan méregetett.
-Na urak, ha nem gond én most elrabolnám Niallt.-mosolyogtam rájuk, majd felmentünk az emeletre. Még hallottuk, amint Harry és Louis kórusban utánunk kiáltják, hogy védekezzünk, de mi ezen csak nevettünk, és bementünk Niall szobájába.
-Na mit csináljunk?-kérdezte Niall sunyi mosollyal.
-Felejtsd csak el.-lomboztam le.-Énekelj valamit. Úgy szeretem a hangod.
-Csak ha te is énekelsz.-mosolygott édesen.
-Niall, nincs jó hangom.
-Nem baj, na gyerünk. -bíztatott, és a kezembe adta a gitárját.
-Csak zongorázni tudok, gitározni nem.-adtam vissza neki a hangszert.
-Van az is, gyere!-fogta meg a kezem, és kezdett maga után húzni. Átmentünk egy másik szobába, ahol több hangszer is volt, többek között egy szép fekete zongora a szoba közepén. Bátortalanul leültem elé majd énekelni kezdtem az egyik kedvenc One Republic számomat.
http://www.youtube.com/watch?v=pgHJkaT-qak&list=RD027se7WbWdRxg
Teljesen beleéltem magam, talán még hamis hang sem volt. Nem mertem Niallra nézni, féltem a véleményétől. Csak a szám végén emeltem rá a tekintetemet. Egy pár másodpercig még csendben figyelt, majd felemelte a kezeit és tapsolni kezdett. Hihetetlenül jól esett ez a gesztus tőle. Odamentem hozzá, és beleültem az ölébe.
-Csodálatos vagy.-jelentette ki, mire én meglepetten néztem rá.
-Tetszett?-kérdeztem félénken.
-Gyönyörű hangod van. Hidd csak el.-mosolygott bátorítóan.
-Perrie munkát ajánlott nekem. Ha minden jól megy dalokat fogok írni nekik.-szóltam boldogan.
-Nem is mondtad, hogy dalokat írsz.
-Nekem is lehetnek titkaim.-kacsintottam rá, majd visszamentünk a szobájába és lehuppantunk az ágyára.

-Annyira boldog vagyok veled.-szólalt meg Niall. Sokat jelentett nekem a mondata. Azt hiszem valóban szerelmes voltam. Minden egyes mozdulata, cselekvése elbűvölt, akárhányszor a szemeibe néztem, azok a hatalmukba kerítettek, és minden apró hibájával együtt szerettem. Teljes szívemből.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondtam. Lágyan megcsókoltam míg ő hátradöntött az ágyon, és felém hajolt.



A szobát sötétség borította, épp csak a telihold adott egy kevés fényt.
Niall a nyakamat kezdte csókolni, mire a számon kicsúszott egy halk nyögés.
-Nem akarsz ma itt aludni?-kérdezte csillogó szemekkel, már amit ki lehetett venni belőle.
-De. De szigorúan csak aludni.-mosolyogtam rá.-Na akkor elmegyek zuhanyozni, és jövök is vissza.-azzal kiléptem az ajtón és elmentem zuhanyozni.

Lemostam a sminkemet majd beálltam a kellemesen forró víz alá, és gyorsan megmosakodtam. A hajam alja vizes lett, és hullámosan omlott a vállamra. Felvettem egy szürke pamut rövidnadrágot, és egy fekete topot, majd visszaballagtam Niallhoz. Az ágyán feküdt és laptopozott. Mikor hallotta, hogy beléptem a szobába felnézett és mosolyogva végig mért. Bebújtam mellé az ágyba és befészkeltem magam az ölébe. Lerakta a gépét, lekapcsolta a lámpát és betakart mindkettőnket.

-Jövő héten megint lesznek koncertjeink.-szólt halkan.
-Nem baj. Elmehetek majd?-kérdeztem tőle, és a fejemet a vállára hajtottam.
-Természetesen. Örülök, hogy már nem félsz a rajongóktól. Tudtam, hogy meg fognak szeretni.-mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. -Na de aludjunk is valamit.
-Jó éjt Niall.
-Jó éjt Jasy.
Egy ideig még hagytam, hogy a gondolataim kalandozzanak, majd elnyomott az álom.
Újból a lány. A rohanás. A híd. És végül a zuhanás.
Megint a sikításomra ébredtem.









4 megjegyzés: