Beléptem
az ajtón és halkan levettem a cipőmet. Az egész házban sötét
volt, csak a nappaliból szűrődtek ki hangok. Valószínűleg
horrort néztek, erre az üvöltésekből és sikításokból
következtettem. Beosontam a konyhába, úgy, hogy egyikőjük se
lásson meg. Magamhoz vettem egy serpenyőt és egy fakanalat, majd
egy olyan pillanatban, amikor épp csend volt, kiugrottam a fiúkhoz,
eszeveszettül üvöltve, és a serpenyőt püfölve. Hatalmasat
ordítva ugrottak felém. Harry a szívét fogta, Zayn pedig még a
kanapéról is leesett, én pedig csak ott álltam az ajtónak dőlve,
a hasamat fogva a röhögéstől. Louis és Liam csatlakoztak hozzám,
viszont Harry és Zayn még mindig holt sápadt arccal bámultak rám.
Niall olyan „az én csajom” nézéssel figyelt, majd odajött
hozzám, hogy egy csókkal köszöntsön.
-Gonoszka,
ilyet még egyszer ne.-röhögött ő is az előbbi mutatványomon.
-Muszáj
volt.-vigyorogtam még mindig, és bocsánatkérő pillantást
vetettem Zaynre, aki közben feltápászkodott a földről. Harry még
mindig gyanúsan méregetett.
-Na
urak, ha nem gond én most elrabolnám Niallt.-mosolyogtam rájuk,
majd felmentünk az emeletre. Még hallottuk, amint Harry és Louis
kórusban utánunk kiáltják, hogy védekezzünk, de mi ezen csak
nevettünk, és bementünk Niall szobájába.
-Na
mit csináljunk?-kérdezte Niall sunyi mosollyal.
-Felejtsd
csak el.-lomboztam le.-Énekelj valamit. Úgy szeretem a hangod.
-Csak
ha te is énekelsz.-mosolygott édesen.
-Niall,
nincs jó hangom.
-Nem
baj, na gyerünk. -bíztatott, és a kezembe adta a gitárját.
-Csak
zongorázni tudok, gitározni nem.-adtam vissza neki a hangszert.
-Van
az is, gyere!-fogta meg a kezem, és kezdett maga után húzni.
Átmentünk egy másik szobába, ahol több hangszer is volt, többek
között egy szép fekete zongora a szoba közepén. Bátortalanul
leültem elé majd énekelni kezdtem az egyik kedvenc One Republic
számomat.
http://www.youtube.com/watch?v=pgHJkaT-qak&list=RD027se7WbWdRxg
Teljesen beleéltem magam, talán még hamis hang sem volt. Nem mertem Niallra nézni, féltem a véleményétől. Csak a szám végén emeltem rá a tekintetemet. Egy pár másodpercig még csendben figyelt, majd felemelte a kezeit és tapsolni kezdett. Hihetetlenül jól esett ez a gesztus tőle. Odamentem hozzá, és beleültem az ölébe.
Teljesen beleéltem magam, talán még hamis hang sem volt. Nem mertem Niallra nézni, féltem a véleményétől. Csak a szám végén emeltem rá a tekintetemet. Egy pár másodpercig még csendben figyelt, majd felemelte a kezeit és tapsolni kezdett. Hihetetlenül jól esett ez a gesztus tőle. Odamentem hozzá, és beleültem az ölébe.
-Csodálatos
vagy.-jelentette ki, mire én meglepetten néztem rá.
-Tetszett?-kérdeztem
félénken.
-Gyönyörű
hangod van. Hidd csak el.-mosolygott bátorítóan.
-Perrie
munkát ajánlott nekem. Ha minden jól megy dalokat fogok írni
nekik.-szóltam boldogan.
-Nem
is mondtad, hogy dalokat írsz.
-Nekem
is lehetnek titkaim.-kacsintottam rá, majd visszamentünk a
szobájába és lehuppantunk az ágyára.
-Annyira
boldog vagyok veled.-szólalt meg Niall. Sokat jelentett nekem a
mondata. Azt hiszem valóban szerelmes voltam. Minden egyes
mozdulata, cselekvése elbűvölt, akárhányszor a szemeibe néztem,
azok a hatalmukba kerítettek, és minden apró hibájával együtt
szerettem. Teljes szívemből.-Szeretlek.
-Én
is szeretlek.-mondtam. Lágyan megcsókoltam míg ő hátradöntött
az ágyon, és felém hajolt.
A
szobát sötétség borította, épp csak a telihold adott egy kevés
fényt.
Niall
a nyakamat kezdte csókolni, mire a számon kicsúszott egy halk
nyögés.
-Nem
akarsz ma itt aludni?-kérdezte csillogó szemekkel, már amit ki
lehetett venni belőle.
-De.
De szigorúan csak aludni.-mosolyogtam rá.-Na akkor elmegyek
zuhanyozni, és jövök is vissza.-azzal kiléptem az ajtón és
elmentem zuhanyozni.
Lemostam
a sminkemet majd beálltam a kellemesen forró víz alá, és gyorsan
megmosakodtam. A hajam alja vizes lett, és hullámosan omlott a
vállamra. Felvettem egy szürke pamut rövidnadrágot, és egy
fekete topot, majd visszaballagtam Niallhoz. Az ágyán feküdt és
laptopozott. Mikor hallotta, hogy beléptem a szobába felnézett és
mosolyogva végig mért. Bebújtam mellé az ágyba és befészkeltem
magam az ölébe. Lerakta a gépét, lekapcsolta a lámpát és
betakart mindkettőnket.
-Jövő
héten megint lesznek koncertjeink.-szólt halkan.
-Nem
baj. Elmehetek majd?-kérdeztem tőle, és a fejemet a vállára
hajtottam.
-Természetesen.
Örülök, hogy már nem félsz a rajongóktól. Tudtam, hogy meg
fognak szeretni.-mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. -Na de
aludjunk is valamit.
-Jó
éjt Niall.
-Jó
éjt Jasy.
Egy
ideig még hagytam, hogy a gondolataim kalandozzanak, majd elnyomott
az álom.
Újból
a lány. A rohanás. A híd. És végül a zuhanás.
Megint a sikításomra ébredtem.
Nagyon jó lett ez a rész is:) Siess a kövivel:*
VálaszTörlésköszönöm:) próbálok:)
TörlésNagyon tetszik a blogod. Gyorsan kövit :))
VálaszTörlésKöszi:))
Törlés