~12..♥

Halihó:) Ismét rövidke rész lett, de szerintem már megszoktátok, hogy másra nem vagyok képes:S:D
Az utóbbi időben nem nagyon kaptam annyi kommentet mint az előtt, amiért kicsit szomorú lettem. Bár valószínűleg az én hibám, hiszen nem voltak túl érdekes részek, de azért szeretnék kérni minden kedves olvasót, ha már benéz hagyjon valami nyomot is:) nagyon nagyon köszönöm, és jó olvasását:))♥

-Ó, hát itt vagy?-hallottam meg Niall hangját a hátam mögül, majd leült mellém. A tetőn voltunk. Úgy negyed órával az előtt másztam ki az ablakon és mentem ki oda. Nem gondolkoztam semmin, csak bámultam a csillagokat. Mintha ezernyi kis apró lámpa világította volna be az égboltot. Vágytam egy kis egyedüllétre, de nem bántam, hogy ő is csatlakozott hozzám. Nem törte meg a csendet, csak felváltva figyelt engem, és az eget. Hirtelen megcsapott a hűvös éjszakai szellő, és megborzongtam.

-Szerintem menjünk be. Kezd hűvös lenni.-szólt Niall, és lesegített, hogy vissza tudjunk mászni az ablakon. Lementünk a konyhába, és beraktam a mikróba egy pohár tejet, mivel az mindig segít az elalvásban. Míg melegedett felültem a pultra, Niall pedig elém állt.

-Van valami terved holnapra?-kérdezte egy puszit nyomva az arcomra.

-Perrievel nézelődünk.

-Hiányolni foglak.-adott még egy puszit, most a szám sarkára.

-Pedig muszáj lesz kibírnod.-mosolyogtam cinkosan.

-Talán.-adott végül egy csókot a számra.

-Emberek, menjetek szobára.-röhögött Louis, aki épp azt a pillanatot választotta arra, hogy répát vegyen magához.

Leugrottam előbbi helyemről majd kivettem a forró tejet a mikróból. Szinte égette a kezem, majdnem le is ejtettem.

-Jó éjt. -adtam még egy csókot Niallnak, majd eltűntem a szobámban.

Átöltöztem pizsamába, és az ágyra fekve olvasni kezdtem, miközben a forró tejet szürcsölgettem. Lassan a szemeimet mázsásnak éreztem. Leoltottam a lámpát és hagytam hogy a fáradtság a hatalmába kerítsen. Álmomban csöpögött az eső. Egy lányt láttam, futott. Vagy mintha inkább menekült volna. Háttal volt, ezért nem láttam az arcát. Elért egy hídhoz, és megkapaszkodott a korlátban,de elvesztette az egyensúlyát, és átlendült rajta, majd lezuhant.

A sikításomra ébredtem. Felültem az ágyban és azonnal felkapcsoltam a lámpámat. Egész testemet veríték borította, és még mindig rázkódtam a látottaktól.

-Jasy! Mi történt?-rontott be Niall a szobámba, és leült az ágyam szélére.

-Rémálom.-mondtam halkan.

-Minden rendben. Csak egy álom.-ölelt magához és simogatta a hátamat.-Csak egy álom. Bújj beljebb. Itt maradok veled.

Bekúsztam a fal mellé, Niall pedig lekapcsolta az éjjeli szekrényen lévő lámpát, majd körbe ölelt. Pont mint két kifli. Még hallottam megnyugtató szuszogását a nyakamba, majd újra elnyomott az álom.

*

A nap sugarai besütöttek az ablakon, ezzel véget vetve békés szunyókálásomnak. Óvatosan kimásztam az ágyból, úgy, hogy Niallt ne keltsem fel. Felkaptam néhány ruhát, és lábujjhegyen beosontam a fürdőszobába. Hideg vízzel megmostam az arcomat, hogy teljesen felfrissüljek, közben a rémálmomra gondoltam, Érdekes, mivel soha nem szoktam álmodni semmit. Nem törtem ezen tovább a fejem, gyorsan átöltöztem és lementem reggelizni. Tíz percem volt Perrie érkezéséig, addig megettem a csokis müzlimet.

-Hello Jasy baby.-ugrott a nyakamba mikor belépett az ajtón.-Indulhatunk?

-Készen állok.-mondtam szórakozottan, majd egymásba karolva elindultunk London utcáin. Nagyon örültem, hogy egy ilyen jó barátnőt találtam mint Perrie. Volt egy kis bűntudatom Niki miatt, de a helyzet nem tette lehetővé, hogy találkozzunk, ugyanakkor szükségem volt egy személyre aki közel áll hozzám és a segítségemre lehet abban, amit egyedül nem vagyok képes megoldani.

-Kéne keresnem munkát. Szánalmasnak érzem, hogy állandóan rajtatok élősködöm.-vetettem fel a témát egy parkban sétálgatva. Egy szökőkút mellett mentünk el, majd leültünk egy padra.

-Mi az amiben jó vagy? Úgy értem milyen területen tudnád elképzelni magad?-kérdezte Perrie.

-Nem tudom. Nem hinném, hogy van olyan dolog amiben kiemelkedőbb lennék másoknál.-gondolkodtam el. Valóban sok mindenhez értettem. Ha a tánc, a rajz meg a zenélés ilyen dolognak számít, de ez egyik sem olyan volt, amiből meg tudtam volna élni.

-Niall említette, hogy énekelsz. Dalokat is szoktál írni?

-Néha. De nem túl nagy szám.-szóltam bizonytalanul.

-Na itt egy ajánlat. Írj egy dalt a Little mix-nek. Ha jó, felveszünk, ha meg mégsem jönne be segítek keresni mást. Mit szólsz?-nézett rám kérdőn Perrie. Átgondoltam az ötletét, majd döntöttem:

-Legyen. Ígérem nem okozok csalódást.-szorítottam magamhoz. Perrie felajánlotta, hogy bemutat a többi lánynak, ha már lehet, hogy velük fogok dolgozni. Épp olyan aranyosak és őrültek voltak, mint Perrie.

Megegyeztünk, hogy nem siettetnek az írással, majd ha készen lesz beviszem nekik, és akkor eldől, hogy hogyan tovább. A délután hátralévő részét velük együtt töltöttem, majd mikor már kezdett szürkülni az ég elköszöntem, és elindultam vissza Niallhoz.