~9..♥

Heloooo:) Köszönöm a komikat és a feliratkozókat!! Elég rövidke rész lett, de remélem azért tetszeni fog:)
Komizzatok, értékeljetek, és iratkozzatok fel:) Szeretlek titeket:) jó olvasást♥

-Niall!-szóltam utána, mielőtt kiment volna az ajón.-Mit vegyek fel?

Halványan elmosolyodott:-Valami csinosat. Már megbeszéltem Perrievel, hogy elmegy veled vásárolni.

Perrie a színpad mögött várt rám. A vigyor szélesedett az arcán mikor meglátott.

-Na indulhatunk?-kérdezte.

-Menjünk.

Egy kicsi, hátsó kijáraton mentünk ki, ami a dolgozóknak volt fenntartva, így nem kellett újból a directionerek miatt szenvedni. Felraktunk egy napszemüveget, és Perrie jobbnál jobb boltokba vitt engem. Megtaláltuk álmaim ruháját, majd beültünk egy Starbucksba.

-Te tudod hova megyünk, ugye?-kérdeztem Perrie-től.

-Mindent tudok. Niall a kezdetektől fogva tőlem kért segítséget veled kapcsolatban. Sok mindent mesélt rólad, már alig vártam, hogy megismerjelek, és azt kell mondjam, nem csalódtam.

-Kivéve ami a mosdóban történt.-hajtottam le a fejem, és a szívószálammal kezdtem babrálni, mintha az olyan érdekes lenne. Szörnyen szégyelltem magam azért amit tettem, és utólag meg is bántam. Több cikket is olvastam arról, hogy ez mennyire káros az egészségre, de abban a pillanatban mintha az agyam minden egyes információt kizárt volna, és csak arra törekedtem, hogy megfeleljek az utálóknak. Mintha az lehetséges lett volna..

-Jasy, én is átestem mindazon, amin most te. És tudod mit gondolok? Ezek a dolgok nélkül nem lennék az, aki most vagyok. Bármilyen rossz dolgokat is követtem el a múltban, hozzásegítettek ahhoz, amilyenné váltam. Nem vagyok tökéletes. Viszont boldog vagyok. És tudom, hogy te is az leszel, mert Niall egy csodálatos srác, és nagyon fontos vagy neki.

-Köszönöm.-ennyit bírtam kinyögni. Perrie szavai sokat segítettek.

Ahogy múlt az idő az izgalmam is egyre nőtt. Körülbelül két órával a Niallal megbeszéld idő előtt visszamentünk a fiúk házába. Lezuhanyoztam, majd elkezdtük a készülődést. Kilakkoztuk a körmeimet, Perrie begöndörítette a hajamat, majd szépen kisminkelt. Végül felvettem a ruhámat.

Nem volt hivalkodó. Ízléses volt és szolid. Nagyon jó választás volt.

A tükör előtt álltam, Perrie pedig mögöttem gyönyörködött a lányban, aki a tükörből nézett vissza rám. Egy csinos, magabiztos lányt láttam, aki kicsit sem hasonlított arra, aki pár nappal ez előtt voltam. Kaptam még pár jó tanácsot barátnőmtől, majd egy szerencse ölelés után elindultam lefelé az emeletről. Niall elegánsan felöltözve a lépcső alatt várt rám. A cipőm magas sarka miatt csak lassan tudtam haladni.

-Csodaszép vagy. Mondta ámuldozva mikor odaértem hozzá. Elpirulva megköszöntem, majd útnak indultunk.

-Megengeded, hogy bekössem a szemed?-kérdezte Niall a kocsiban. Kicsit meglepett a kérdése, de hát miért is ne? Egy fekete selyem sállal kötött a szemem elé, ügyelve arra, hogy ne húzza meg a hajam. Nem tudtam megítélni, hogy mennyi idő alatt értünk oda, de Niall megfogta a kezem, és kisegített az autóból. Egy lágy szellő hatására kicsit megborzongtam, majd közelebb húzódtam Niallhoz, hogy el ne essek. Felsegített egy lépcsőn, majd miután ő is feljött óvatosan levette a kendőt a fejemről.

Egy kicsi repülőgép fedélzetén álltunk. Mindenütt a fehér szín dominált. Egy nagy ablak mellett egy kis kör alakú asztal volt fehér terítővel, gyertyával és gyönyörű fehér rózsával. Két személy volt ott rajtunk kívül. Egy pincér az asztal mellett, és egy másik férfi a sarokban, aki halkan hegedült.

Ámuldozva Niallra néztem.

-Reméltem, hogy tetszeni fog.-mosolygott édesen a reakcióm láttán, és kihúzta nekem az egyik széket, majd helyet foglalt velem szemben. Intett egyet a pincérnek, aki nem sokkal később visszatért két tál cézársalátával. Hát persze. Említettem neki, hogy ez a kedvencem.

Közben felszálltunk, és London felett repültünk. Nap közben is gyönyörű város volt, de így kivilágítva minden elképzelésemet felül múlta.

-Niall, ez csodálatos. El vagyok bűvölve.-szóltam miután befejeztük a vacsorát. Valóban úgy éreztem. Elbűvölt a figyelmessége és a találékonysága. Soha sem voltam az a túl romantikus típus, de ezzel teljesen levett a lábamról.

-Szabad egy táncra?-nyújtotta felém a karját majd felsegített. Kicsit arrébb sétáltunk az asztaltól, majd kezeit a derekamra rakta, én pedig átkaroltam a nyakát. A zene ütemére lassan lépegetni kezdtünk, közben le sem vettük egymásról a szemünket.

-El sem tudod képzelni mennyire örülök, hogy itt vagy most velem. -szólt édesen.

Nem tudtam, hogy mi következik ez után, de szív alakú ajkai teljesen elvarázsoltak. Nem reméltem, hogy történni fog bármi, de mikor közelebb hajolt, és lecsukódott a szemhéja tudatosul bennem, hogy márpedig fog. A fiú, akiről eddig csak álmodtam, meg akart csókolni. A szánk találkozott egy pillanatra, majd lágyan, gyengéden megcsókolt. A fellegekben éreztem magam. Elváltunk egymástól, és mindketten elmosolyodtunk. Egy kis ideig még összeölelkezve folytattuk a táncolást, majd az ablakhoz álltunk. Niall hátulról átkarolt, én pedig kezemet az övén nyugtattam, míg a kilátásban gyönyörködtünk.

-Köszönöm ezt a csodálatos estét.-mondtam miközben szálltunk le a repülőről.

-Én pedig köszönöm, hogy veled tölthettem el.-szólt csillogó szemekkel, majd összekulcsolta ujjainkat.