~5..♥

Megint csak egy szörnyen rossz részt hoztam:S Ne haragudjatok, túlságosan amatőr vagyok még. Várom a komikat, és a bejegyzés alján szavazzatok, hogy hogy tetszett. Köszii:)

„Felszálltam egy Budapestre induló vonatra, és három órával később már a repülőtér várójában ülve vártam arra, hogy felszállhassak a gépre ami Londonba repít.”

Vettem magamnak egy szendvicset, és visszaültem a padra. Az anyám folyamatosan hívogatott, de minden alkalommal kinyomtam. Volt egy kis bűntudatom amiért csak így megszöktem, de hajtott az adrenalin. Viszont ami a legfontosabb, hogy a legkevésbé sem bántam meg. Egyedül Niki miatt aggódtam. Tudtam, hogy idegeskedni fog miattam. Gondoltam jobb ha az én szemszögemből tudja meg a dolgokat, ezért írtam neki egy sms-t, majd kikapcsoltam a telefonomat. Épp felálltam, hogy megmozgassam a zsibbadt lábaimat, mikor szóltak a hangosbemondóba.

-A Londonba tartó járat utasait kérjük kezdjék meg a beszállást.

Felkaptam a csomagomat, és miután átestem az ellenőrzéseken elégedve foglaltam helyet a kényelmes, párnázott bőrülésben. A padhoz viszonyítva kész luxus volt. A fáradtságom hamar megmutatkozott. Éreztem, hogy a szemeim elnehezednek, és a következő emlékem már az volt, hogy egy stewardess ébresztgetett.

London felett jártunk. A kilátás álomszép volt. Hála a szép időnek, mindent tisztán lehetett látni. Megkezdtük a leszállást, én pedig a szememet összeszorítva a karfába markoltam.

Földet ért a gép, és én elsőként léptem ki az ajtaján. Megálltam a lépcsőn, és egy jó mélyet lélegeztem a friss angol levegőből. Szétáramlott a tüdőmben, engem pedig hirtelen hatalmas boldogság töltött el. Pontosan nyolc órám volt a koncertig. Ami azt jelentette, hogy nyolc órám volt, a Niallal való találkozásik. A szívem mélyén biztos voltam benne, hogy akivel én beszéltem az valóban az igazi, a híres énekes, ugyanakkor volt bennem nem is kevés félelem, hogy mi van akkor ha még sem. Nem tudtam volna belegondolni, hogy mi történik ha kiderül, hogy csak végig hazudott nekem. Úgy döntöttem nem stresszelem magam ezen. Átvettem a bőröndömet, és nekivágtam London utcáinak.

Pénz alig volt nálam, így muszáj volt takarékoskodnom. Mindig is oda voltam a divatért, de megelégedtem azzal, hogy a kirakatokban gyönyörködtem.

Fél kettő körül járhatott, mikor már éreztem , hogy ha nem eszek valamit, akkor ott helyben összeesek. Az út túloldalán állt egy kis hot dog árus. Épségben átjutottam az úton, és kértem magamnak egyet, majd folytattam a városnéző sétámat.

Sodródtam a tömeggel, és valahogyan a Temzénél kötöttem ki. Nagyon szép látvány volt. Leültem a partra és néztem a fodrozódó vizet, ahogy a nap sugarai megcsillannak rajta. Bekapcsoltam a telefonomat, 63 nem fogadott hívás. Vegyesen anyától és Nikitől. Nikit sem hívtam vissza, tudtam hogy szemét húzás tőlem, de abban a pillanatban csak is én számítottam. Bedugtam a fülhallgatómat, és elindítottam az egyik lejátszási listámat. Épp a Little mixtől a cannonball-t hallgattam amikor egy árnyék tornyosult felém. Résnyire kinytottam a szememet, egy szőkésbarna kislány állt előttem. Gyönyörű kék szemeivel szégyenlősen nézett rám. Nem lehetett több úgy 4-5 évesnél.

-Szia-mosolyogtam rá kedvesen-Segíthetek valamiben?

-Szomorú vagy?-kérdezte lágy hangon egy félénk mosollyal.

-Nem. Miért gondolod?-kérdeztem meglepődve. Nem voltam szomorú. Inkább csak egy picit magányos, és persze hihetetlenül kimerült.

-Egy ideje ott hintáztam anyuval,-mutatott a háta mögé, ahol valóban ott állt egy fiatal hölgy- és láttam, hogy olyan bánatos az arcod.

-Nem vagyok bánatos..őő-nem tudtam a nevét, ezért gyorsan kisegített.

-Hannah -mosolygott kevesen.

-Hannah, teljesen jól vagyok. Megígéred nekem, hogy mindig hinni és követni fogod az álmaidat?-erre egy bólintással válaszolt.-Rendben. Mert egy ilyen elbűvölő kislánynak, mint te mindig mosolyognia kell.

Ajkai felfelé kunkorodtak és bátortalanul magához ölelt. Pontosan erre volt szükségem. Egy csöppnyi önzetlen szeretetre. Akár egy idegen kislánytól is. Elhúzódott és még egyszer rám mosolygott:

-Ígérd meg, hogy te is követed az álmaidat.-felmutattam neki behajlított kisujjamat, majd integetve visszament az anyukájához.

A nap lenyugvóban volt. 

Pirosas fénybe vonta az egész partot, ami gyönyörű látványt kölcsönzött neki.

 Egy kis ideig még bámultam ahogy a nap eltűnik a szemem elől, majd a telefonomban lévő GPS segítségével elindultam a koncert helyszínére.