~18..♥

Sziasztook!:) Először is millió bocsánat, amiért ennyi ideig nem volt rész. Az év végi hajtás, plusz egy színdarab, amiben kórussal és tánccal is szereplek minden időmet elveszi, ami sajnos a blog kárára ment. Igyekszem hozni a részeket, de amíg nincs vége a sulinak, nagyon nehezen fog menni. Ez a rész sem lett túl hosszú, de azért próbálkoztam valami értékelhetőt alkotni. Továbbá köszönöm az immár 15 feliratkozómnak is♥ és a kommentelőknek, akik várják az új részeket. Remélem elnyeri a tetszéseteket. 

imádlak titeket♥

Éppen Greg viccein nevettünk, amikor meghallottuk Simon hangját, ami az egész épületet bezengte:

-Kérném a Little mix és a One Direction tagjait, és minden közvetlen velük dolgozót,-sminkes, fodrász, stylist, dalszövegíró, koreográfus és hangtechnikus- hogy legyen a konferenciateremben 5 percen belül. Köszönöm.

Összenéztünk, majd egy vállrándítással mind a hatan elindultunk. Úgy tűnik nem volt elég az az egy találkozás Niallal, pedig örültem volna, ha jó messze elkerülhetem. A sors ellenem van.

-Szóval.-kezdte a mondandóját Simon Cowell, amikor mindenki elfoglalta a helyet. - Ugyebár néhány hónapja szó volt egy közös turnéról, ami még több bevételt jelentene, de egy időre hanyagoltuk a témát. Viszont sikerült leszerveznem egy kisebb koncert körutat a Földközi-tenger menti nagyvárosokban. Tehát, jövő vasárnap, pontosan egy hét és egy nap múlva indulunk. Az első koncert Athénban lesz kedden. Addig várost néztek, pihentek, vagy strandoltok. Mit bánom én, de örülnék, ha nem hajnalban kéne titeket összeszedni holt részegen valami klubban.- fejezte be a mondatát Harryre nézve, mire a fiúk röhögni kezdtek, Harry pedig pimasz vigyorral állta Simon tekintetét.- Utána indulunk Rómába, ahol pénteken koncerteztek. Utána Marseille, vasárnapi koncerttel, és végül Barcelona, ahol csütörtökön léptek fel. És mivel mindkét banda keményen dolgozott egész évben, a Barcelonai koncert után,  pénteken megyünk Mallorcára, ahol lesz két hetetek, hogy kipihenjétek magatokat.-fejezte be Simon a mondandóját, mire mindenki üdvrivalgásban tört ki.

Négy hétig, tehát egész júliusban bejárni Athént, Rómát, Marseille-t, Barcelonát és Mallorcát nagyon jól hangzik. Csakhogy mindezt Niall társaságában tenni már kicsit neccesen hangzott. Ha eddig az volt a bajom, hogy egy nap kétszer is összefutunk, akkor most mit mondjak? Nem beszélve Cassie-ről, aki végig ott lesz, hogy már a jelenlétével is arra emlékeztessen, milyen szánalmas vesztes vagyok.

Perrie megérezte a bizonytalanságomat, és az asztal alatt megszorította a kezemet. Kifelé menet összetalálkozott a tekintetem Louiséval, aki szomorúan rám mosolygott, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Mára végeztünk, ezért mindenki haza indult.

Épp, hogy kiléptem az épületből, mikor valaki utánam kiáltott.

-Elvigyelek?-kérdezte Greg, mikor mellém ért. Elmélyülten néztem barna szemeibe, majd megráztam a fejem.

-Nem köszönöm, inkább most sétálok.-mosolyogva bólintott, majd elindult kocsijához, én pedig haza.

-Na, hogy ment?-kérdezte Tess, mikor hazaérve lehuppantam mellé az asztalhoz. Épp teázott, és nekem is öntött egy csészébe.

-Jól. Bár kicsit megleptek, mikor közölték, hogy jövő héten egy hónapos koncertkörútra megyünk.-mondtam látszólag nyugodtan, persze a hangomból sugárzott az szarkazmus.

-Elmész?-kérdezte döbbenten Tess, és úgy láttam rajta, hogy tényleg sajnálja.

-Úgy tűnik. -sóhajtottam.

-Na mi folyik itt? Csajos ügyek?-jött apa, és mindkettőnknek adott egy puszit.

-Jasy nem lesz itthon egész júliusba.-mondta ki Tess helyettem.

-Tessék?-szaladt fel apa szemöldöke, és ő már nem fogadta olyan jól.-És mégis hol leszel?

-Koncertkörúton a Little mix-szel és a One Direction-nel.- mondtam halkan, mert féltem, hogy ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége. És ahogy sejtettem...

-És ezt mégis hogy gondolod? 16 éves vagy. És nem érdekel, hogy mindjárt 17. Hogy gondolod, hogy csak úgy elengedünk egy hónapra?-nézett rám apa, és láttam, hogy magában őrlődik, hogy most mégis mit tegyen velem. A kamasz kor velejárója.

-Apa, ha tudnád mennyit voltam én egyedül, akkor nem féltenél. Perrie is ott lesz. Ez nem egy olyan társaság ahol bármi bajom esne.-próbáltam javítani a helyzetemen.

-Rendben. De erre még azért visszatérünk.-enyhült meg, nekem pedig egy kő esett le a szívemről. -Viszont most beszéltem anyáddal.-kezdte, nekem pedig az előző kő helyett már egy szikla súlya nehezedett a szívemre.- Hihetetlenül ki volt bukva, de mondtam, hogy ideköltözöl, és végül belement. Persze ha haza akarsz menni, akkor oké.

-Nem. Semmiképp sem akarok hazamenni.-vágtam rá, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

-Na gyere ide!-tárta szét a karjait, én pedig szorosan magamhoz öleltem, miközben Tess mosolyogva figyelt minket. 

Felbaktattam a szobámba, majd az ajtót becsukva végigdőltem az ágyon, és halkan dúdolgatni kezdtem Miley Cyrus-tól a Stay-t.

„And I love you more than I did before
And if today I don't see your face
Nothing's changed, no one can take your place
It gets harder everyday.”

Egy darabig még bámultam a plafont, majd hagytam, hogy elnyomjon az álom, miközben az arcomon lassan lefolyó könnyek a párnámat áztatták.