Szörnyű
fejfájásra ébredtem. A függönyök be voltak húzva, de még így
is átszökött rajtuk néhány napsugár, amik kínozva égették
bőrömet. Fejemet fogva felültem az ágyon, de ettől a fájdalom
csak még jobban felerősödött. A többiek még aludtak. Mázlisták.
A szobában lévő asztalon volt egy üveg víz, poharak, és egy
doboz Aspirin. Nem tudom, hogy kirakta oda, de az illető nagyon okos
volt. Kikászálódtam az ágyból, bevettem a gyógyszert, majd
átmentem a konyhába, hogy egy jó erős kávét készítsek
magamnak. Amíg a kávé főtt leültem a pulthoz, és a tegnap esti
eseményeken gondolkoztam. Hirtelen megrohantak az emlékek. Az a
rengeteg pia, a játék Niallal... és a csók Greggel. Te jó ég!
Megcsókoltam Greget. Bár még mindig lüktetett a fejem,
visszarohantam a szobába, és gyorsan felöltöztem. Megmostam az
arcomat meg a fogamat, és mire visszaértem épp lefőtt a kávé.
Gyorsan felhörpintettem és már rohantam is Greg szobájához.
-Greg!
Greg, nyisd ki az ajtót!- verte, az ajtót, amikor végre odaértem
a szobához. Halk csoszogást hallottam, majd kitárult az ajtó, és
ott állt előtte a fiú kócos, álmos fejjel.
-Neked
is jó reggelt.-ásított.
-Beszélnünk
kell!.-kezdtem kétségbeesetten.
-Gyere
be. Addig felöltözök.-tárta ki az ajtót. Két srác jött velem
szembe. Köszöntek, majd elindultak lefelé. Greg velük volt egy
szobában. Táncosok voltak, biztos mentek próbálni. Míg a fiú
kész lett leültem egy székre, majd együtt indultunk el a hotel
tágas, fényben fürdő folyosóin.
-Szóval
mi volt ilyen fontos, hogy felkelts?- kérdezte tettetett haraggal.
-Mire
emlékszel a tegnap estéből?-kérdeztem zavartan. Nem mertem a
szemébe nézni.
-Áá,
hogy az. Igen, erről tényleg kéne beszélnünk.
Kiértünk
a hotel udvarára, majd mindketten letelepedtünk egy-egy napozóágyra
közvetlenül a medence mellé.
-Nézd,
én nem akarlak megbántani. Tényleg nagyon bírlak, meg jó fej
srác vagy. De az a csók csak azért történt meg mert részeg
voltam. Nekem nem jelentett semmit.- kezdtem alig hallhatóan, fülig
vörösödve. Nyilván Greg viccesnek találta a zavaromat, mert
nevetésben tört ki. Értetlenül néztem rá, mire abbahagyta.
-Nyugodj
meg, nekem sem jelentett semmit.-mondta, majd újra nevetni kezdett.
Na jó, én ezt tényleg nem értem. Ennyire nevetséges lennék?
Vagy talán azt tartja röhejesnek, hogy azt hittem, talán többet
képzelt bele? Minden esetre, elég érdekes reakció volt.
-Szóval
te még nem tudod.-szólalt meg, mikor végre lenyugodott, és már
nem röhögött.
-Mit
is?-néztem még mindig értetlenül.
-Jasy,
én..-kezte, majd megállt egy pillanatra.- Én meleg vagyok.
-Tessék?
-Bizony,
bébi. Meleg vagyok, mint a kályha.-vigyorgott rám.
-Ez
hihetetlen. Mindig is egy meleg barátra vágytam. Tudod, mint a
filmekben. Az olyan jó. -röhögtem el magam én is.
-Na
gyere ide.-húzott fel, majd ölelt át, jó szorosan, én meg még
mindig nevetve hozzá bújtam.
-Azt
ugye tudod, hogy bosszút állok, amiért csak most mondtad
el.-néztem fel rá ördögien mosolyogva.
-Már
most félek.
-Ne
aggódj, nem kell sokáig várnod.-azzal hátrébb léptem, és egy
gyors mozdulattal belelöktem őt a medencébe.
Meglepett
arccal jött fel a víz tetejére, én pedig a térdemet fogva
nevettem. Ez a reggel már csak ilyen nevetős.
-Na
várj csak. Elkaplak.-azzal kiugrott a medencéből, és elkezdett
felém rohanni. Gyorsan megfordultam, és menekülni kezdtem előle.
Körbefutottuk a hotel udvarát, mikor megláttam, hogy az öt fiú
lép ki az ajtón, és minket néznek. Gyorsan odarohantam hozzájuk,
és elbújtam Louis mögött.- Védj meg!
-Mi
történt?- kérdezte Zayn.
-Belelöktem
a medencébe.-válaszoltam, mire mindannyian felnevettek.
Mindannyian, kivéve Niall. Ő csak fapofával nézett felváltva
maga elé vagy éppen rám. Ebben a pillanatban vett észre Greg.
Louis egy cukinak szánt mosollyal arrébb állt, Greg pedig a
vállára kapva szaladt velem a medencéhez, majd velem együtt
beleugrott. Közbe a fiúk is odaértek, és a medence széléről
néztek minket. Miután jó párszor lenyomtam Greget a víz alá,
Niall arcán is felfedeztem egy mosolyt.
-Mit
gondoltok fiúk, megyünk mi is?-kérdezte Harry cinkos pillantást
vetve Liamre, Zaynre és Louisra. Tudtam, hogy mi lesz ebből, de nem
szóltam. Inkább csak magamban kuncogtam rajtuk. A fiúk
bólintottak.- Akkor háromra! Egy!.. Kettő!.. Három!
Amint
elhangzott hármas Niall becsapódott a vízbe, míg a többiek a
parton állva röhögtek.
Én
sem bírtam megállni, és felnevettem.
-Ó,
igen? Szerinted ez vicces?- nézett rám nevetve Niall, nekem pedig
megremegett a gyomrom. Még mindig hatással volt rám.
-Én
felmegyek megszárítkozni.-szólt Greg.
-Én
felkeltem Perriet.-mondta Zayn.
-Én
reggelizek.-Harry és Liam.
-Én
meg... mindegy, én csak itt hagylak titeket.-röhögött Louis, majd
sarkon fordulva a többiek után ment. Niall és én még mindig
farkasszemet néztünk. Mint mindig, most is elvesztem gyönyörű
kék szemeiben, viszont legnagyobb bánatomra semmit nem tudtam
belőle kiolvasni. Ő is pislogás nélkül nézett rám, majd szája
megrándult, és egy halvány féloldalas mosolyba húzódott.
Éreztem, hogy elönt a forróság, és gyorsan lebuktam a víz alá.
Mire feljöttem már közvetlenül előttem állt.
-Szóval
szerinted vicces?-kérdezte halkan, még mindig az arcomat
tanulmányozva. Egy ideig a szemeimet nézte, majd egyre lejjebb
vándorolt a tekintet, míg nem megállapodott a számnál.
Önkéntelenül is beleharaptam az alsó ajkamba, és visszatartottam
a levegőmet. Ez kétség kívül egy olyan pillanat volt, amikor a
filmekben csók következett volna. A kérdés az, hogy mennyire
lenne ez jó ötlet. Niallnak barátnője van, és ezt én is nagyon
jól tudtam. És habár szívből gyűlöltem Cassy-t azzal is
tisztában voltam, hogy nem lenne tisztességes. Éppen ezért
eltoltam magamtól mielőtt még bármi is történhetett volna.
Kimásztam a medencéből, és elindultam vissza a szobába.
-Jasy..-
szólt utánam Niall. Tudtam, hogy megleptem az előző tettemmel.
Nem fordultam meg, csak háttal válaszoltam a ki nem mondott
kérdésére:
-azért,
mert barátnőd van, Niall.
Visszamentem
a szobába, lehuppantam az ágyra és pár percig csak néztem magam
elé. Fogalmam sincs hova tűntek a lányok, de jó is volt egy
kicsit egyedül lenni. A bőröndömben pakolászva kezembe akadt Az
utolsó dal kissé gyűrött példánya. Imádtam azt a könyvet. A
szereplőket, a történetet, mindent. Elhatároztam, hogy ma újra
végigfutok rajta. Gyorsan megtörölköztem, megszárítottam a
hajam, majd újra a bőröndömhöz léptem. Kibányásztam a kedvenc
virágos bikinim, és felé felvettem egy farmer rövidnadrágot és
egy egyszerű trikót.
Beleléptem
a balerinacipőmbe, majd a könyvvel a kezemben elindultam keresni
egy nyugis helyet, ahol senki nem zavar. Megint az udvarra mentem, és
leültem egy napozóágyra, aminek a közelében nem sokan voltak.
Tekintettel a korgó hasamra rendeltem egy adag sült krumplit, majd
belevetettem magam a Sparks által teremtett csodálatos világba.
Hiányzott már az olvasás. Otthon, Magyarországon állandóan a
könyveket bújtam. Nem voltam stréber, vagy ilyesmi. A könyvek
inkább egyfajta menedékként szolgáltak. Beleélni magam a
történetbe, és elfelejteni a saját gondjaimat felemelő érzés
volt. Az osztálytársaim mindig furcsán néztek rám, mikor azt
mondta, mennyire szeretek olvasni. Nem értették, mi jó van benne.
Én azt nem értettem, hogy ők hogyan tudnak könyvek nélkül élni.
Az idő nagyon gyorsan telt. Már a 170. oldalon jártam mire
felnéztem a sorokból. Az óra fél 8-at mutatott. Behajtottam a lap
sarkát, hogy tudjam, hol tartottam, majd visszaindultam. Valójában
nem tudtam, hova megyek. Éhes nem voltam, beszélgetni nem volt
kedvem. Egy idős takarító néni jött velem szembe.
-Elnézést.-szólítottam
meg.- Találok valahol a hotelben egy zeneszobát?
-Zeneszoba
nincs, Kedveském.-kezdte mosolyogva.- viszont ha végigmész ezen a
folyosón, ott lesz egy helyiség. Van benne egy nagy zongora. Régen
azon játszottak vacsora alatt, de már nem használják. Ha
szeretnéd nézd meg nyugodtan.
-Az
nagyon jó. Köszönöm szépen.-mosolyogtam rá, majd elindultam az
említett irányba. A szoba valóban nagyon kicsi volt, és csupán
egy nagy fehér zongora állt a közepén. Leültem elé. Először
végigsimítottam az ujjaimmal a hangszeren, majd játszani kezdtem.
Taylor Swifttől a Red-et.
Habár
Taylor nem volt túl szimpatikus, ezt a számot nagyon szerettem.
Mikor véget ért a dal hallottam, hogy közeledik valaki a szoba
felé, mégis elkezdtem egy újabb számot. Talán mert sejtettem, hogy
ki jön. Lassan és finoman kezdtem el Christina Perri Jar of hearts
című dalát. http://www.youtube.com/watch?v=KUqhTBZu914
Közben
a látogatóm is odaért, és nekidőlt az ajtókeretnek. Nem hagytam
abba a játékot. Csupán fél szemmel pillantottam oda, hogy tudjam,
valóban ő áll-e ott. Igazam volt. Ráemeltem a tekintetem, és a
szemébe nézve folytattam az éneklést.
„Hosszú
ideig tartott mire jól éreztem magamat.
Emlékszem,
hogy te tetted vissza a fényt a szemeimbe.
Bárcsak
lemondtam volna az első csókunkról, mert megszegted az összes
ígéretedet.
És
most visszatértél. Próbálsz visszaszerezni.”
Véget
ért a dal, és a kezeimet az ölembe ejtettem. Egyikünk sem szólalt
meg. Talán mert nem tudtunk mit mondani. Csak néztünk egymásra.
Láttam a fájdalmat Niall szemében, de ugyanakkor még mindig nem
tudtam mire vélni. Én még mindig szerettem. Ő volt az aki
megcsalt, akkor miért okoz ez neki fájdalmat. Hosszú percek után
végül ő szólalt meg.
-Nem
megyünk el sétálni?
Ezzel
igazán meglepett. Valószínűleg rögtön rá kellett volna vágnom,
hogy nem. Ennek ellenére bólintottam, majd együtt indultunk el a
tengerpartra.